O. Henry és Albert Houghton Pratt: My Tussle With the Devil, And Other Stories (1918)
Az O. Henry néven ismert híres író (született William Sydney Porter) 1910-ben halt meg, több száz novellát maga után hagyva. Ám még a halál sem tudta megállítani alkotói munkásságát: nyolc évvel a halála után egy új O. Henry-történetgyűjtemény látott napvilágot, amelyet állítólag mind újonnan írt Albert Houghton Pratt médiumon keresztül, aki azt állította, hogy O. Henryvel egy ouija táblán keresztül kommunikált. A legelső beszélgetés állítólag 1917. szeptember 18-án zajlott le, és még több is követte, amikor Pratt meghívta barátait, hogy gyűljenek a tábla köré, és hallgassák O. Henry szellemének meséit.
Pratt a könyvhöz fűzött bevezető megjegyzéseiben O. Henryt beszédes szellemként írta le; a szellem nyilvánvalóan "túlterhelt volt a cselekményekkel", és időnként még az emberi társait is kimerítette, amikor a beszélgetések az éjszaka késői óráiba nyúltak. Az elbeszéléseit is önszerkesztette: egyszer azt mondta Prattnek, hogy törölje ki egy olyan történet utolsó felét, amely túl gyorsan jutott eszébe, és nem felelt meg az elvárásainak.
Pratt állítása szerint teljes mértékben tudatánál volt az ülések során, és arra is volt lehetősége, hogy kérdéseket tegyen fel. Egyszer megkérdezte O. Henryt, hogy mit gondol a könyveinek filmadaptációiról. A szellem válasza pedig az volt: "A tegnapi tudatlanság ostoba felújítása.”
Úgy tűnik, Pratt előre látta O. Henry állítólagos legújabb írásainak negatív fogadtatását is. A "Parma" - Pratt álneve - által aláírt bevezetőben előre magyarázatot kínált a hitetleneknek és azoknak a szkeptikusoknak, akik szerint a prózastílus eltérne O. Henryétől. A szellemvilág, magyarázta Pratt, egyszerűen csak más hangot ihletett.
Pratt a könyvhöz fűzött bevezető megjegyzéseiben O. Henryt beszédes szellemként írta le; a szellem nyilvánvalóan "túlterhelt volt a cselekményekkel", és időnként még az emberi társait is kimerítette, amikor a beszélgetések az éjszaka késői óráiba nyúltak. Az elbeszéléseit is önszerkesztette: egyszer azt mondta Prattnek, hogy törölje ki egy olyan történet utolsó felét, amely túl gyorsan jutott eszébe, és nem felelt meg az elvárásainak.
Pratt állítása szerint teljes mértékben tudatánál volt az ülések során, és arra is volt lehetősége, hogy kérdéseket tegyen fel. Egyszer megkérdezte O. Henryt, hogy mit gondol a könyveinek filmadaptációiról. A szellem válasza pedig az volt: "A tegnapi tudatlanság ostoba felújítása.”
Úgy tűnik, Pratt előre látta O. Henry állítólagos legújabb írásainak negatív fogadtatását is. A "Parma" - Pratt álneve - által aláírt bevezetőben előre magyarázatot kínált a hitetleneknek és azoknak a szkeptikusoknak, akik szerint a prózastílus eltérne O. Henryétől. A szellemvilág, magyarázta Pratt, egyszerűen csak más hangot ihletett.
Patience Worth és Pearl Curran: Hope Trueblood (1918)
Szintén egy ouija-táblán keresztül diktálta állítólag a Hope Truebloodot szellemi szerzője, Patience Worth szelleme 1918-ban. Worth, aki vitathatatlanul az egyik leghíresebb szellemíró, állítólag Pearl Curran, egy St. Louisban élő háziasszonyon keresztül kommunikált. Curran 1913-tól 1937-ig kötelességtudóan jegyzett fel könyveket, színdarabokat, verseket és novellákat, és időnként több ezer szót fogadott és firkált le egyetlen ülés alatt.
Worth életművéből kiemelkedik a Hope Trueblood, amely egy apját kereső lány történetét meséli el a viktoriánus Angliában. A szellem archaikus nyelvezetéről volt ismert, és jellemzően messze a múltba helyezte a történeteket: A Telka a középkori Angliában játszódott, A bocsánatmese pedig Jézus idejében. A Hope Trueblood a jelen korban bontakozott ki (amikor eredetileg megjelent), és Worth először alkalmazott egyszerű angol nyelvet. Mint sok más művét, a regényt is elismeréssel fogadta a kritika.
A Hope Trueblood azonban több szkeptikust is vonzott, mint Worth korábbi művei. Mit tudhat egy 17. századi angol nő szelleme (aki azt állította, hogy Amerikába vándorolt, ahol egy indián razzia során megölték) a viktoriánus életről? Az embereknek mégis nehéz volt megmagyarázni, hogy Curran, akinek alacsony iskolázottsága és igen kevés utazási lehetősége volt, hogyan szőtte ezeket a történeteket, amelyek részletes, pontos leírásokat tartalmaztak távoli helyszínekről. A rejtély rabul ejtette Worth-t és Curran olvasóit, és Currant sírjáig elkísérte a titok. Amikor 1937-ben elhunyt, a St. Louis Globe-Democratban megjelent gyászjelentés címlapján ez állt: "Patience Worth meghalt”.
Worth életművéből kiemelkedik a Hope Trueblood, amely egy apját kereső lány történetét meséli el a viktoriánus Angliában. A szellem archaikus nyelvezetéről volt ismert, és jellemzően messze a múltba helyezte a történeteket: A Telka a középkori Angliában játszódott, A bocsánatmese pedig Jézus idejében. A Hope Trueblood a jelen korban bontakozott ki (amikor eredetileg megjelent), és Worth először alkalmazott egyszerű angol nyelvet. Mint sok más művét, a regényt is elismeréssel fogadta a kritika.
A Hope Trueblood azonban több szkeptikust is vonzott, mint Worth korábbi művei. Mit tudhat egy 17. századi angol nő szelleme (aki azt állította, hogy Amerikába vándorolt, ahol egy indián razzia során megölték) a viktoriánus életről? Az embereknek mégis nehéz volt megmagyarázni, hogy Curran, akinek alacsony iskolázottsága és igen kevés utazási lehetősége volt, hogyan szőtte ezeket a történeteket, amelyek részletes, pontos leírásokat tartalmaztak távoli helyszínekről. A rejtély rabul ejtette Worth-t és Curran olvasóit, és Currant sírjáig elkísérte a titok. Amikor 1937-ben elhunyt, a St. Louis Globe-Democratban megjelent gyászjelentés címlapján ez állt: "Patience Worth meghalt”.
Olvass még a témában
Franchezzo és A. Farnese: A Wanderer in the Spirit Lands (1896)
A viktoriánusok dermesztő erkölcsi leckét találnának ebben a műben, amelyet állítólag egy nemrég elhunyt olasz férfi diktált egy bizonyos A. Farnese-nek. A csak Franchezzo néven azonosított férfi szelleme több mint 300 oldalt töltött meg a szellemvilágban tett magányos, nyomorúságos utazásának eleven leírásával. Ezek a sötét utazások a megérdemelt büntetései voltak, írja, mivel önző életet élt, és inkább az anyagiakat imádta, mint Istent.
Franchezzo kezdetben a pokol hideg és bomladozó birodalmába merészkedik, és csak fáradságos vezeklési munkával lépi át végül a fényes mennyei kapukat. Meséje magával ragadó prédikációként szolgált, figyelmeztetve olvasóit arra a szörnyű sorsra, amely akkor vár rájuk, ha nem kezdenek változtatni bűnös viselkedésükön, amíg a Földön vannak - mielőtt még túl késő lenne.
Franchezzo kezdetben a pokol hideg és bomladozó birodalmába merészkedik, és csak fáradságos vezeklési munkával lépi át végül a fényes mennyei kapukat. Meséje magával ragadó prédikációként szolgált, figyelmeztetve olvasóit arra a szörnyű sorsra, amely akkor vár rájuk, ha nem kezdenek változtatni bűnös viselkedésükön, amíg a Földön vannak - mielőtt még túl késő lenne.
