Vannak, akiknek alkotói kedvét a halál sem tudta megállítani, mások azt akartak, hogy okuljanak példájukból a még életben lévők.
O. Henry és Albert Houghton Pratt: My Tussle With the Devil, And Other Stories (1918)
Az O. Henry néven ismert híres író (született William Sydney Porter) 1910-ben halt meg, több száz novellát maga után hagyva. Ám még a halál sem tudta megállítani alkotói munkásságát: nyolc évvel a halála után egy új O. Henry-történetgyűjtemény látott napvilágot, amelyet állítólag mind újonnan írt Albert Houghton Pratt médiumon keresztül, aki azt állította, hogy O. Henryvel egy ouija táblán keresztül kommunikált. A legelső beszélgetés állítólag 1917. szeptember 18-án zajlott le, és még több is követte, amikor Pratt meghívta barátait, hogy gyűljenek a tábla köré, és hallgassák O. Henry szellemének meséit.
Pratt a könyvhöz fűzött bevezető megjegyzéseiben O. Henryt beszédes szellemként írta le; a szellem nyilvánvalóan "túlterhelt volt a cselekményekkel", és időnként még az emberi társait is kimerítette, amikor a beszélgetések az éjszaka késői óráiba nyúltak. Az elbeszéléseit is önszerkesztette: egyszer azt mondta Prattnek, hogy törölje ki egy olyan történet utolsó felét, amely túl gyorsan jutott eszébe, és nem felelt meg az elvárásainak.
Pratt állítása szerint teljes mértékben tudatánál volt az ülések során, és arra is volt lehetősége, hogy kérdéseket tegyen fel. Egyszer megkérdezte O. Henryt, hogy mit gondol a könyveinek filmadaptációiról. A szellem válasza pedig az volt: "A tegnapi tudatlanság ostoba felújítása.”
Úgy tűnik, Pratt előre látta O. Henry állítólagos legújabb írásainak negatív fogadtatását is. A "Parma" - Pratt álneve - által aláírt bevezetőben előre magyarázatot kínált a hitetleneknek és azoknak a szkeptikusoknak, akik szerint a prózastílus eltérne O. Henryétől. A szellemvilág, magyarázta Pratt, egyszerűen csak más hangot ihletett.
Pratt a könyvhöz fűzött bevezető megjegyzéseiben O. Henryt beszédes szellemként írta le; a szellem nyilvánvalóan "túlterhelt volt a cselekményekkel", és időnként még az emberi társait is kimerítette, amikor a beszélgetések az éjszaka késői óráiba nyúltak. Az elbeszéléseit is önszerkesztette: egyszer azt mondta Prattnek, hogy törölje ki egy olyan történet utolsó felét, amely túl gyorsan jutott eszébe, és nem felelt meg az elvárásainak.
Pratt állítása szerint teljes mértékben tudatánál volt az ülések során, és arra is volt lehetősége, hogy kérdéseket tegyen fel. Egyszer megkérdezte O. Henryt, hogy mit gondol a könyveinek filmadaptációiról. A szellem válasza pedig az volt: "A tegnapi tudatlanság ostoba felújítása.”
Úgy tűnik, Pratt előre látta O. Henry állítólagos legújabb írásainak negatív fogadtatását is. A "Parma" - Pratt álneve - által aláírt bevezetőben előre magyarázatot kínált a hitetleneknek és azoknak a szkeptikusoknak, akik szerint a prózastílus eltérne O. Henryétől. A szellemvilág, magyarázta Pratt, egyszerűen csak más hangot ihletett.