7 jó szándékú szülői tévedés, amivel elronthatod a gyereket

7 jó szándékú szülői tévedés, amivel elronthatod a gyereket

Címlap / Életmód / Család / 7 jó szándékú szülői tévedés, amivel elronthatod a gyereket

Ha a gyerekről van szó, minden szülő próbálja a lehető legjobbat kihozni magából, hiszen mindannyian azt szeretnénk, ha egy egészséges, önbizalommal teli, vidám felnőttet nevelnénk, akinek remélhetőleg a gyerekkorát is gondtalanná és boldoggá tudtuk tenni. Azonban, miközben próbálsz jó anya lenni, lehet, hogy olyasmit teszel, ami hosszú távon többet árt, mint használ – még akkor is, ha a legjobb szándék vezetett közben.

Tökéletes vagy!

A saját gyermekét természetes, hogy mindenki tökéletesnek látja, és ez így is van rendjén, de azért ne felejtsük el, hogy senki nem az – sem mi, sem pedig a csemetéink. Ahelyett, hogy tökéletesnek állítjuk be, és ezzel olyan elvárásokat támasztunk vele szemben, amiknek természetesen nem tud megfelelni, inkább azt éreztessük vele, hogy a gyengeségei – amelyek természetesek – ellenére is szeretjük és elfogadjuk.
A legjobb, ha a saját példádon keresztül tanítod meg neki, hogy nem az a legfontosabb, hogy hibátlanok legyünk, hanem hogy felismerjük, ha hibázunk, és lehetőségeinkhez mérten megpróbáljunk javítani rajta.

Úgyis sikerül!

Időnként mindenki stresszel valamin – egy dolgozat, egy verseny, az első szerelem. Lehet, hogy te csak azt szeretnéd éreztetni a gyerekkel, hogy bízol a képességeiben, de ha egyetlen legyintéssel elintézed a kérdést, mondván, ez neked úgyis menni fog, talán csak még nagyobb nyomást teszel rá. Hiszen mások szerint ez egyértelmű dolog, mi van, ha ő mégis elbukik?
Az önbizalom építése persze fontos, de ha úgy látod, a gyerek tényleg szorong, inkább ülj le vele, és próbáljatok megoldást találni. Beszéljétek meg, mit tehetnétek még együtt a jobb eredményért, ajánld fel, hogy segítesz tanulni, és ami a legfontosabb: mondd el neki, hogy bár te biztos vagy benne, hogy jól szerepel majd, akkor sem történik tragédia, ha most nem ötöst kap,hiszen te tudod, hogy minden tőle telhetőt megtett, és ez a legfontosabb.

Olyan szép vagy!

A külsővel kapcsolatos egészséges énkép kialakítása megint csak nem egyszerű ügy, hiszen saját gyermekét mindenki szépnek látja, de főleg kamaszkorban már nem árt, ha nagyon óvatosan, anélkül, hogy az ilyenkor egyébként is törékeny önbizalmat megsértenéd, megpróbálsz segíteni egy kicsit a lurkónak, hogy tisztában legyen a saját erősségeivel és gyengeségeivel.
Hagyd, hogy kialakuljon a saját stílusa, és hogy kifejezze önmagát a ruhájával, esetleg sminkjével, de ha a véleményedet kéri, légy tapintatos, de őszinte – hosszú távon ezzel többet segítesz neki.

Hát persze, hogy neked van igazad!

Amikor a pici feldúltan jön haza a suliból vagy az óvodából, mert egy számunkra banálisnak tűnő dolgon összeveszett valakivel, a legegyszerűbb elintézni egy „hát persze, hogy neked van igazad”-dal a történetet. De ne feledd, hogy a csemetéd ezekben az években tanulja meg a konfliktuskezelést, és a mostani apró-cseprő ügyek adják a mintát a későbbi életéhez.

Hallgasd inkább végig, vedd komolyan azt, ami felzaklatta, és ha úgy látod, nem volt igaza, akkor higgadtan, nyugodt érveléssel magyarázd el neki, hogy talán neki kellene bocsánatot kérnie. Egy felnőtt ember csak akkor lehet boldog, ha nem okoz számára lelki válságot egy hiba beismerése.

A tanár a hülye?

Az iskolai konfliktusokat a dacos tinédzserek fogják legkönnyebben a tanár hibájára. Ha úgy látod, valóban gondok vannak, akkor se felbőszült anyatigrisként ess neki a pedagógusnak, inkább keresd fel a fogadóórában, és hallgasd meg mindkét fél véleményét.

Ha tényleg igazságtalanság történik, akkor természetesen a végsőkig állj ki a gyereked igazáért, de azt azért ne feledd, hogy a másik hibáztatása legtöbbször csak egy remek kibúvó a kicsit ellustult kamasznak, ha pedig te még adod is alá a lovat, azzal nem segíted elő sem a tanulmányait, sem a felnőtt életét.

Majd én megoldom

Természetes, ha aggódsz érte, és mindig a legjobbat akarod, de fontos, hogy már egészen kis korban elkezdj a képességeinek megfelelő feladatokat bízni a gyerekre.
Állj mellette, avatkozz közbe, ha szükséges, de tartsd szem előtt, hogy ha mindig, mindent megoldasz helyette, akkor soha nem tanul felelősséget. Lehet, hogy ha egy aprócska bukástól kivételesen nem kíméled meg, azzal hosszú távon sokkal több mindent megtanítasz neki.

Megveszem neked!

Mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, és biztosan te is bármit megtennél, hogy mosolyt csalj az arcára. Az azonban nem megoldás, ha mindig mindent megveszel neki, hiszen így soha nem tanulja meg megbecsülni a nehezen megkeresett pénzt.
Ha zsebpénzt kap, és sokadszorra fogy ki belőle, ideje, hogy a sarkadra állj: talán megengedhetnéd magadnak, hogy ismét kisegítsd, de bármilyen nehéz is, jobb nemet mondani. Így talán kihagy egy jó bulit, vagy nem lesz olyan menő telefonja, mint a többieknek, de megtanulja beosztani a pénzét, és ezzel a későbbiekben sokkal többet nyer, mint egy új ketyerével, ami egy-két napig tenné boldoggá.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást