Szakítási etikett – Hogyan ints búcsút Neki?

„Egyenesen, szóban” – általában ezt találjuk helyesnek és ezt mondogatják folyton azok, akiket már ráztak le valamilyen alattomos módszerrel. De tényleg mindig ennyire egyszerű? Mindig oda kell állnunk a másik elé és a szemébe mondani az okokat?

Ha hosszú hónapokat vagy éveket együtt töltöttetek, akkor nyilván megérdemel annyit a másik, hogy minden bátorságodat összeszedd és odaállj elé. Muszáj, hogy ennyivel megtiszteld azt, aki lényegében nem adott komoly okot a szakításra, és aki hosszú ideig a társad volt.

Ilyenkor nincs mese, el kell tűrni azt a reakciót, amit kiváltasz a másikból, hiszen az a minimum, hogy megválaszolod a felmerülő kérdéseit, hogy a helyzethez mérten megnyugodhasson.

Alapvetően sokan elítélik ezt a módszert, pedig azért akadnak bizonyos helyzetek, amikor ez is elfogadottnak mondható. Jobb, mintha telefonon intéznéd az egészet, hiszen ha levelet írsz, akkor végiggondolhatsz mindent és persze minden kiskaput bezárhatsz.

Akkor „érdemes” ily módon szakítani, ha mondjuk még csak egy-két randitok volt. Ekkor ugyanis elég kínos helyzetet teremthet az, ha a másik gőzerővel készülődik a következő találkára, amin te feszengve részt veszel, majd benyögöd, hogy igazából szakítani jöttél. Néhány randi után még nem igazán van mit hosszasan ecsetelni: egyszerűen nem ő az igazi és kész.

Valaki úgy gondolja, jó ötlet SMS-ben szakítani, de ez az egyik legrosszabb választás, itt ugyanis túl kevés helyed van kellőképpen megindokolni a döntésedet, tehát úgy sem lesz lezárva a kérdés pár rövid sorral. 

Ha az írott szöveg mellett teszed le a voksodat, akkor minimum egy levélnyi hosszúságban szedd össze a gondolataidat!

Mindegy, mennyi ideje vagytok együtt, néha szó nélkül ér véget a kapcsolat. Ez előfordulhat akkor, ha mondjuk szörnyen sikerült az első randi és egyikőtök sem óhajt soha többet a másikra nézni.
Vagy, ha annyira nem passzoltatok össze az ágyban, hogy pironkodva szedtétek össze a ruhadarabokat, gondosan ügyelve rá, hogy még véletlenül se nézzetek a másikra. Ilyen esetben teljesen felesleges erőltetni az utólag beszélgetést, hiszen az sem lesz kevésbé kínos, mint az előzmények

A második „szó nélküli” szakítási lehetőség a hosszú kapcsolatok során szokott felmerülni, mégpedig akkor, ha a másik akkora baklövést követett el, amiről te méltóságodnál fogva egyszerűen nem vagy hajlandó beszélni. 

Az, ha szó nélkül lelépsz, csak akkor jó, ha teljesen ki tudod zárni a másikat az életedből, illetve ha nincs benned egy olyan kérdés sem, amit meg kellene válaszolnia egykori kedvesednek.

Bármi is az előzmény, ha az ex-barátod nem sértett vérig egy végzetes hibával, ne szakíts vele úgy, hogy ne legyen esélye kérdezni tőled! Ha szerencsés vagy, még nem rágódtál semmin éveken keresztül, de egy váratlan, érthetetlen szakítás ezernyi kérdést vet fel, amiken bizony nagyon sokáig lehet agyalni.
Minden traumát könnyebb feldolgozni, ha van magyarázat, vagy lehetőség kérdezni, még akkor is, ha igencsak fájdalmas a válasz.

Rengetegen élnek azzal a módszerrel, hogy először „felmérik a terepet”, majd ha minden rendben van a leendő partnerrel, akkor jöhet a régivel való szakítás. Ez egyfajta biztonságérzetet ad a döntő félnek, hiszen nem hagyja ott a kevésbé rosszat egy még rosszabbért, de már ki is mondtuk a kulcsszót: egy kapcsolat sosem lehet „kevésbé rossz”. 

A szerelem vagy tökéletes, vagy rossz, s ha utóbbi, akkor nincs értelme fenntartani a boldogság látszatát. Ekkor egyedül kell boldogulnod és úgy kell magadnak új párt keresned, hogy közben nem alázod porig azt, aki egyébként mindenét odaadná érted.