Életmód / Egészség / Lélek

Szabadítsd fel a gondolataidat, és változz meg ‒ „most”!

Eckhart Tolle művei a „most”-ról, a jelenről szólnak, és napjaink legnagyobb hatású spirituális könyvei. Elképesztő meggyőző erejükkel rádöbbentik az olvasót arra, hogy lehet másként is gondolkozni, és ha ennek a módszerét megtanulják, ők maguk és az életük is megváltozik. A most hatalma a gyakorlatban című könyv segít ennek az elsajátításában. Lassú, elmélyült, esetleg többszöri olvasásra ajánlom, hogy a benne megfogalmazott tartalmak célba érjenek.

A Lét

A gondolat csak egy parányi része az intelligencia hatalmas birodalmának. Minden, ami számít ‒ a szeretet, az öröm, a lelki béke, a kreativitás és a szépség ‒ az elmén túli birodalomból származik. Amikor ráébredsz, hogy ez a két mondat igazságot hordoz, újfajta tudatosság jelenik meg az életedben, ami által felszabadulsz. Ez nem történik meg addig, amíg a tudatodat kifelé, az elme és a világ felé irányítod. De ha tudatodat befelé fordítod, felismeri saját forrását.
Az örökkévaló, egyetlen élet, amit Eckhart Tolle Létnek nevez, születéstől és haláltól független, az élet számtalan formáján túl létezik. A Létről mentális képet alkotni lehetetlen. Ez a mi igazi lényegünk. Túl van minden formán, és benne él minden formában mint legbelső, láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. Megismerheted, ha az elméd elcsitul. Amikor jelen vagy, amikor figyelmed teljesen a mostban van. Érezni lehet, de gondolatilag soha nem lehet megérteni. A Lét Te magad vagy, mégis sokkal nagyobb nálad.

Az elmével való azonosulás csapdája

A gondolkodástól, az elme állandó, kényszeres munkájától sokan szenvedünk. Elszigetel minket egymástól, a természettől, legbelsőbb valónktól, a Léttől. Ha az elménket rosszul használjuk, tévképzetek alakulnak ki bennünk saját magunkról. Magasabb szintű tudatosságra tehetsz szert, ha nem azonosulsz gondolataiddal. A gondolatra figyelve megérzed, hogy mélyebb éned van mögötte.
Ettől kezdve a gondolat elveszti fölötted a hatalmát, mert már nem azonosulsz vele. Ha sokat gyakorolsz így, a nyugalom és a béke érzése elmélyül. Ahogy telnek a hetek, a hónapok, egyszer csak észreveszed majd, hogy mosolyogsz a fejedben megszólaló, korlátozó gondolatok hallatán, mintha egy gyerek csínytevésén mosolyognál.

A „hamis én” és a megvilágosodás

Születésünktől kezdve belül mentális képet formálunk magunkról, arról, akik vagyunk. Ez a fantom énünk az egónk. Az egó valójában elmetevékenység, amit a folyamatos gondolkodás tart életben. Ez a „hamis én”. Csak a múlt és a jelen létezik számára, míg a jelent, a belső csöndet, a nyugalmat nem ismeri. A megvilágosodás pillanatában a hamis énünk korlátozó erejétől megszabadulunk. Gondolkodó elménket továbbra is használhatjuk, de a korábbinál sokkal hatékonyabban.
Ekkor már az önkéntelen, belső párbeszédek helyét a belső csönd és nyugalom veszi át. Kreatív megoldások keresésekor néhány perces intervallumokban váltogatnunk kell magunkban a gondolat és a csönd állapotát. A gondolatmentes tudatosság állapotában lehet kreatívan gondolkozni, a gondolat valódi erejét kiaknázni. A tudat sokkal hatalmasabb birodalmától különálló gondolat hamar beteggé és rombolóvá válik.

Az érzelmek

Az érzelmek az elme tükröződései, a test reakciói a gondolatokra. Minél jobban azonosulunk rokonszenveinkkel, ellenszenveinkkel, ítéleteinkkel és értelmezéseinkkel ‒ vagyis minél kevésbé élünk tudatosan és a jelenben ‒, annál erősebb lesz bennünk az érzelmi energiatöltés.
Lényegi érzéseinktől elszigetelődve csak a test szintjén vagyunk képesek átélni, ettől testi problémáink, tüneteink jelentkezhetnek. Ha érezni akarjuk érzelmeinket, figyelmünket testünk belső energiamezejére kell összpontosítanunk.

A félelem

A félelem pszichológiai állapota mögött nincs valódi, azonnali veszély. Inkább aggodalomként, szorongásként, idegességként, feszültségként, rettegésként, fóbiaként stb. jelentkezik. A pszichológiai félelem olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, nem pedig olyasmivel, ami éppen most történik.
Arra utal, hogy elvesztettük kapcsolatunkat a most erejével, és nem a jelenre, hanem a jövőre összpontosítunk. A jelen pillanattal még valahogy meg tudunk birkózni, ellentétben az elme kivetítésével, azzal, hogy mi lenne, ha…

Az idő

Az idő elválaszthatatlan az elmétől. Az idő csapdájába esik, aki azonosul az elmével, és a jövő-várásban él. Vég nélkül a múltba és a jövőbe merül, képtelen értékelni és tudomásul venni a jelen pillanatot. Számára a múlt identitást ad, míg a jövő megváltást, beteljesedést tartogat. Mindkettő illúzió.
Az örök jelenben élünk, ahol az életünk kibontakozik. Soha nem volt olyan időpont, amikor az életünk nem most volt, és nem is lesz ilyen. A most az egyetlen pont, ahol kiléphetünk elménk korlátozott keretei közül, és beléphetünk a Léthez vezető kapun.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást

    Bien.hu

    FREE
    VIEW