Van, akit teljesen kizökkent egy hangosan csámcsogó kolléga, egy folyamatosan pittyegő telefon vagy a háttérben üvöltő televízió. Miközben mások szinte észre sem veszik ezeket a zajokat, számukra egyetlen ismétlődő hang is olyan, mintha valaki folyamatosan megszakítaná a gondolataikat.
A pszichológusok szerint ennek nem feltétlenül a túlérzékenység vagy a rossz természet az oka. A kutatások és pszichológiai megfigyelések alapján elképzelhető, hogy az intelligencia és a zajérzékenység között valóban van kapcsolat.
Régi nóta
A jelenség egyáltalán nem új. Arthur Schopenhauer filozófus például külön esszét írt a zajról még az 1800-as években, és kifejezetten úgy gondolta, hogy a zajtűrés hiánya összefügg az intellektuális érzékenységgel. Szerinte a zseniális elme egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy képes hosszú ideig egyetlen gondolatra koncentrálni. A zaj viszont ezt a koncentrációt töri szét. Olvass még a témában
Schopenhauer nem volt egyedül ezzel az elképzelésével. Több híres gondolkodó és alkotó is híresen rosszul viselte a zajt. Immanuel Kant állítólag még lakhelyet is váltott egy hangos kakas miatt, míg Marcel Proust parafával bélelte ki a szobáját, hogy csendben tudjon dolgozni.
Persze ettől még nem lesz minden zajt utáló ember zseni. A kapcsolat ennél árnyaltabb.
