Minden párnak, minden barátságnak, minden munkahelyi kapcsolatnak megvannak a maga konfliktusai. Ez normális, sőt szükséges. De van két szó, amely egy egyszerű vitából percek alatt robbanóanyagot csinál, és szinte garantáltan gondoskodik arról, hogy a másik fél falra másszon. Kivel ne fordult volna már elő, hogy egy vita hevében kicsúszott a száján, hogy „te mindig ezt csinálod” vagy „te soha nem figyelsz rám”? Ez a két szó, a mindig és a soha, ártatlannak tűnik, mégis mindkettő képes egyetlen mondatban felrobbantani egy egyébként kezelhető konfliktust.
Miért pont ez a kettő?
Elsőre talán ártatlannak tűnik. Mindig elkésik. Soha nem figyelsz rám. Te soha nem csinálsz semmit. Mindig nekem kell mindent megoldani. Ismerős? Ezek a mondatok nem leírják a helyzetet, hanem ítéletet mondanak felette. És ítélet ellen nincs védekezés, csak támadás. A „mindig” és a „soha” abszolút állítások. Amikor kimondod őket, nem egy konkrét viselkedésről beszélsz, hanem az egész személyiségét, az egész eddigi viselkedését minősíted egyetlen mondatba sűrítve. A másik fél ilyenkor nem azt hallja, hogy „most ezt csináltad és ez fájt”.
