Andy Warhol, Donald Trump, Michael Jackson, John Lennon, Barbra Streisand, Cher, Robin Williams, Mick Jagger, David Bowie és Elizabeth Taylor. Az biztosan közös bennük, hogy gyakran megfordultak a Studio 54-ben, azonban nem csak a bulizó hírességektől, hanem botrányoktól is hangos volt a hely.
Múlt héten fejeztem be az Andy Warhol életét bemutató sorozatot a Netflixen (egyébként ajánlom, mert rengeteg archív felvételt tartalmaz és Warhol naplója alapján készült), ebben pedig sok szó esett a Studio 54-ről. Addig nem igazán tudtam, miért volt annyira különleges a szórakozóhely, hogy a művészektől kezdve az üzletembereken át mindenki oda akart menni bulizni – persze nagyrészt a legbefolyásosabbak jutottak át a klub híresen szigorú face kontrolján. Aztán a látottak alapján rájöttem, hogy ezeken a bulikon nem volt megállás.
Ez volt az a hely, ahol a csillámpor keveredett a kokainnal, bármit meg lehetett csinálni, a hedonizmus új értelmet nyert és ahol egy átmulatott éjszaka felért egy kábítószeres trippel – még akkor is, ha valaki színjózanul lett volna jelen.
A kezdetek
A Studio 54 1977. április 26-án nyitotta meg kapuit Manhattanben. Steve Rubell és Ian Schrager, korábbi egyetemi szobatársak sokadik ötlete volt a szórakozóhely. Először egy steakes étteremláncot nyitottak, azonban ekkor még nem jártak sikerrel. A bukás után viszont Queensben nyitottak egy Enchanted Garden nevű szórakozóhelyet, ez azonban még mindig nem hozta el számukra az áhított nagy durranást. Ekkor jött az ötlet egy extravagáns, híres és egyben hírhedt szórakozóhely, a Studio 54 megnyitására. Egy korábban operaházként és a CBS egyik stúdiójaként működő épületben kezdték el a klub kialakítását.
A hírességek játszótere
Amellett, hogy Steve nagyszerű házigazda volt, a sztárok játszótere legnagyobb részben Carmen D’Alessiónak, egy divattal foglalkozó PR-osnak köszönhetően lett ismert. Olyan hírességekkel dolgozott, mint például Bianca Jagger, Liza Minelli, Andy Warhol és Truman Capote. A hatalmas megnyitó ötlete az ő fejéből pattant ki – minden New York-i pletykarovatban helyet kapott a pontos dátum -, de később is gondoskodott arról, hogy mindig szülessen a helyről egy-egy izgalmas újságcikk. Ilyen akciója volt például Bianca Jagger 30. születésnapi bulija, amin az ünnepelt egy fehér lovon pózolt:
Egy másik érdekesség, hogy Alec Baldwin 2 hónapig pincérként dolgozott a helyen, a szintén színész Al Corley pedig a klub egyik biztonsági őre volt.
Nem csak a művészvilág kedvelt szórakozóhelye volt a Studio 54, hiszen például Margaret Trudeau és Jackie Onassis is megfordult itt a klub fénykorában. Őket sem kímélték a botrányok, Margaret, a kanadai miniszterelnök egykori felesége ugyanis egyik este állítólag annyira jól érezte magát, hogy a Studio egyik titkos szobájában dobta le magát pihenni – bugyi nélkül. Erről a pillanatról fotók is készültek, de ezeket érthető okokból eltüntették.
„Szerettük volna lenyűgözni az embereket és valami meghökkentőt csinálni. Hajlandóak voltunk megszegni a szabályokat. Azt akartuk, hogy mindenki szeresse a helyet. És mindketten féltünk a bukástól”
– nyilatkozta Schrager a GQ-nak.
Maradjunk annyiban, hogy sikerült nekik, még ha csak szűk 3 évről is van szó.
Miért volt annyira híres és hírhedt egyszerre? A sok-sok sztár és befolyásos vendég mellett bőven akadtak olyan pletykák és legendák, amik valahogy mindig a Studio 54-re vonzották a figyelmet. Íme néhány ilyen tény és pletyka:
A hírhedt Man in the Moon, vagyis a kokainos Hold
A klub egyik jelképe a hatalmas, plafonról lelógatott hold volt, aki egy kokainos kanalat tart az orrához. Hogy mit jelent? „A megbotránkoztatás, arrogancia, a veszély mind árulkodik a Man in the Moonról. Nem népszerűsítettük a drogokat, pusztán az egész arroganciáját akartuk kiemelni” – mondta Schrager a GQ-nak. Az Independentnek adott interjújában pedig szintén megerősítette, hogy pusztán a fentiek miatt döntöttek a furcsa színpadi elem mellett. Ennek ellenére köztudott volt, hogy odabent szinte bármit ki lehetett próbálni, még ha a szobor nem is ezt jelképezte.
DJ-k és énekesek
Ha a zenét tekintjük, az akkoriban népszerű disco és dance slágerek bömböltek a klubban, ugyanakkor Grace Jones, Donna Summer és Gloria Gaynor is fellépett párszor. A Studio 54 viszonylag rövid idő alatt leuralta az összes többi szórakozóhelyet és 1977-től az 1980-as bezárásáig számtalan megdöbbentő történet forrásává vált.
Szex, drogok és diszkó
A hetvenes években rengetegen jártak szórakozni, nyitottabbak voltak az emberek, nem volt vesztenivalójuk. Ekkor kezdtek elterjedni a kábítószerek is, de a zene aranykorát is sokan erre az időszakra teszik. Egyébként van összefüggés a két dolog között. A Warhol életéről készült filmből viszont kiderül, hogy az ott szórakozók nem feltétlenül csak az alkohol miatt voltak annyira felszabadultak (gondolj csak bele, hány híresség halt meg ebben az időszakban túladagolásban), többek között a poppers nevű, leggyakrabban amil-nitritet tartalmazó szert maga Warhol is használta. A bulik másik elmaradhatatlan kelléke pedig a kokain volt. És még bőven lehetne folytatni a listát.
Fontos megemlíteni, hogy a 70-es évek végén már elkezdett terjedni a HIV-fertőzés, ami akkoriban gyógyíthatatlan, halálos betegségnek számító AIDS-et okozott. Az intravénás kábítószereknek és a szabados szexuális életnek köszönhetően napról napra nőtt a fertőzöttek száma, ám sokan nem is voltak tisztában vele, hogy betegek. A vírus által okozott borzalmakat rengetegen tapasztalták meg, így idővel, különösen a 80-as évektől sokkal óvatosabbá vált az emberek egy része – köztük például Warhol is, aki korábban szinte állandó vendége volt a klubnak.
Emlékezetes bulik
A klub alapítói szerint a Halloween bulik voltak a legjobbak. Ezeken bármi megtörténhetett (mondjuk egyébként sem volt hiány a féktelen bulikból és megbotránkoztató történésekből), ráadásul ezekre a partikra sokkal könnyebben be lehetett jutni, mint egyébként.
A hely kialakításának köszönhetően szintén rengeteg botrányos pillanatot élhettek át az ott szórakozók. A bejáratot követő folyosón 6 ajtó volt, viszont sosem lehetett tudni, mi zajlik mögöttük. Volt, hogy az egyik szobában ülhetett egy férfi az asztal alatt, miközben tésztát evett, a másikban éppen szerelmesek lazultak – ám sokszor el sem vonultak, ha intimitásra vágytak. Az egész a kiszámíthatatlanság és meglepetések miatt volt annyira érdekes.
Elfogadás
A Studio 54 volt az első olyan mainstream klub, amit LMBTQ-barátnak neveztek. Itt nem ítélkeztek és szívesen fogadtak mindenkit a nemi identitásától függetlenül. A hely kedvelt volt a homoszexuálisok és heteroszexuálisok körében is, mindenki jól érezte magát, az pedig, hogy ki honnan jött, kivel van együtt, kihez vonzódik, nem érdekelt senkit.
Rengeteg híresség
Feljebb már említettem néhány hírességet, aki rendszeres vendége volt a klubnak, de rajtuk kívül többek között Calvin Klein, Brooke Shields, Sylvester Stallone, Elton John, Diana Ross, Rod Stewart és John Travolta, Freddie Mercury és Salvador Dalí is gyakran megfordultak itt. A sort pedig lehetne még rengeteg névvel folytatni, annyi híresség fordult meg a klubban. A fotók, melyek itt készültek, bérelt helyet biztosítottak a Studio 54-nek a magazinokban.
Egyébként itt vált híressé egy 77 éves özvegy idős hölgy, Disco Sally is, aki gyorsan beilleszkedett a társaságba. A róla készült fotók bejárták a netet és sok történet kering arról, ahogy hajnalig táncolt és itt ismerte meg későbbi férjét, a 25 éves John Touzost is.
Beléptetés
Annak érdekében, hogy megvédjék a botrányoktól és a rendőri ellenőrzéstől a helyet és a szórakozókat, szigorúan csak olyanokat engedtek be a klubba, akiket ismertek, beleillettek a helyszín stílusába, vagy híresek voltak. Szigorú volt a dress code is, különösen, ha tematikus bulit tartottak aznap este. Ettől függetlenül akadtak olyan hírességek, akiket nem engedtek be. Grace Jones például hiába hívta meg a Chic bandát, nem jutottak át a biztonsági őrökön. (A Le Freak című slágerüket ez a kellemetlen élmény ihlette).
A szex szoba
Mivel a szabadság minden szempontból érezhető volt a helyen, nem véletlen, hogy pont a testi örömök ezen típusa sem maradt ki. Az állítólagos szex szoba intimitást biztosított a pároknak, bár sokan nem éltek ezzel a lehetőséggel és el sem vonultak, ha egymásnak akartak esni. Egy fokkal bizarrabb helyiség volt a gumiszoba, ami mindenhol gumi borítást kapott, hogy egyszerűen le lehessen takarítani. Annak ellenére, hogy a pincében külön VIP szobákat alakítottak ki pároknak, azt is pletykálták, hogy egyesek az erkélyt választották a privát helyiségek helyett.
Holttest az alagútban
Szárnyra kelt egy időben az a pletyka is, hogy valaki meghalt a klubban, ám ezt később megcáfolták. A szórakozóhely népszerűségét kihasználva ugyanis sokan hamis térképeket kezdtek el árulni, melyek szerint a metróalagutakon keresztül be lehet szökni a klubba. Néhány ezer dollárért lehetett ezeket megvásárolni. Tény, hogy volt néhány titkos járat a metróalagutak környékén, viszont olyan nem létezett, amiből a szórakozóhelyre lehetett volna bejutni. Egy szmokingos férfi holttestét találták meg az egyik ilyen alagútban, a kezében egy hamis térképpel. Úgy tűnt, hogy bulizni indult, de belecsúszott az egyik mélyebb alagútba és itt vesztette életét.
A Studio 54 utolsó időszaka és egy korszak vége
Egy évvel a nyitást követően, 1978-ban felfüggesztették a hely alkoholárusítási jogát. Ez még kevésbé volt probléma, az viszont annál inkább, hogy a tulajdonosok nem adóztak, ezért az FBI nyomozást indított az ügyben. A klubot bezárták és a két tulajdonost letartóztatták nagyjából 3 millió dolláros adócsalás vádjával. Rubell és Schrager néhány éves börtönbüntetést kaptak, mielőtt viszont bevonultak volna, tartottak egy utolsó nagy bulit. Az 1980. február 2-án tartott zárópartin Diana Ross és Liza Minelli búcsúztatták a két tulajdonost.
1981-ben Rubell cége eladta az épületet, majd Max Fleischman vásárolta meg ugyanebben az évben. Ekkor újra megnyitott a Studio 54, majd 1989-ben a Ritz éjszakai klub vette át a helyét. Később több másik szórakozóhely is működött az épületben, jelenleg pedig színházként üzemel.Több film és könyv is feldolgozta a szórakozóhely történetét, amik még pontosabb képet adhatnak arról, mi történt a legendás épület falai között.