A dolgozó nők kétségbeesetten pórbálnak lépést tartani az egyre növekvő követelményekkel, hogy professzionális és személyes életüket egyensúlyban tartsák, pedig nagyobb stressz alatt vannak, mint eddig valaha. Egy amerikában végzett kutatás szerint a férfiak 66, és a nők 79 százaléka állítja, hogy rendszeresen stresszel a munkahelyén.
A legijesztőbb eredmény a 35 és 49 év közötti hölgyek szegmensénél jelentkezett, hiszen náluk ez a szám elképesztően magas, 87 százalék volt. A kutatás azonban más körülményeket is figyelemebe vett, többek között azt, hogy pontosan mi okozza a stresszt és az is kiderült, hogy a férfiak által dominált munkahelyeken a nők stressz-szintje sokkal magasabb. A tudósok arra keresték a választ, hogy a hölgyek szervezetét milyen szinten érinti az, hogy szinte az összes kollégájuk férfi, az eredményt pedig a 110., évente megrendezett Amerikai Szociológiai Egyesület rendezvényén hozták nyilvánosságra. Azokat a munkahelyeket vizsgálták, ahol a férfiak aránya a nőkkel szemben több, mint 85 százalékos volt.
Megmérték a kortizol – az úgynevezett stresszhormon – illetve vércukorszintjüket, vizsgálták emésztésüket és a betegségek elleni védekező képességüket is. Ezek a férfi-közegben dolgozó „magányos nők” – mint kiderült – rendszertelen kortizol-mintákat produkáltak napközben, ez pedig rendkívül rossz hatással van a szervezetre hosszú távon. Ennek oka a feltételezett negatív munkakörnyezet, illetve azon belül is az interperszonális stressz. Utóbbi azt jelenti, hogy nem a munka, hanem személyes dolgok miatt izgultak és idegeskedtek.
Ezeket vizsgálva arra jutottak, hogy olyan helyzetek okoznak számukra nehézségeket és szorongást, mint például mikor kirekesztettnek érzik magukat a férfiak csoportjából, vagy nem kapnak elég (érzelmi) támogatást férfi kollégáiktól.
És természetesen meg kell említenünk a szexuális zaklatást is, mert sajnos az is meglehetősen gyakori.
A férfiak ugyanis sokszor észre sem veszik, hogy viselkedésük nem helyénvaló. Az ismeretségi körömben egy lány mérnökként dolgozik és sokszor kell kijárnia egy-egy építkezés helyszínére. Az egyébként legtöbbször kedves munkásemberek rendszeresen fütyülnek utána és szólongatják. El kellett nekik magyaráznia, hogy a „catcalling” akkor sem oké, ha – szerintük – kedves dolgokat kiabálnak utána, pláne amiatt is, hogy a felettesük. Az is mindennapos, hogy a mérnöklányt a főnöke (középkorú férfi) mucikának, kedvesemnek, vagy csillagomnak szólítja. Képzeljük el, fordított esetben milyen szürreálisan venné ki magát, ha egy idősebb hölgy építésvezető egy fiatal mérnök férfit szólítana ugyanígy.
A másik kellemetlen szituáció, mikor a férfiak a munkahelyen akaratlanul is kiközösítik a női munkatársat. Ez valahol érthető, hiszen egy hölggyel nem fognak tudni úgy elbeszélgetni a kávégép mellett, mint férfi kollégáikkal, akikkel kitárgyalhatják nőügyeiket, vagy legújabb szexuális kalandjaikat.
Sokszor előfordul, hogy a hölgyek önkéntelenül is felvesznek egy más személyiséget, amely jobban illik az urak társaságába, például többet káromkodnak, mint szoktak, vagy alpáribb kifejezéseket használnak. Mindezt azért, hogy jobban beilleszkedjenek a férfiak világába és elkerüljék a szociális izolációt.
Az is mindennapos probléma, hogy a férfiak hajlamosak arra, hogy a nőket ne vegyék elég komolyan és jogtalanul megalázzák és kétségbe vonják szakértelmét, továbbá – még akkor is, ha a nő a felettes – kevésbé fogadjanak el tőle helyreigazítást, kritikát, vagy utasítást.
A stressz nem tesz jót a produktivitásnak, mivel a dolgozók ilyenkor kevésbé tudnak összpontosítani és egyáltalán nem motiváltak. Pedig mikor a nők elégedettek a munkahelyükkel, akkor az a cégnek is gyümölcsöző, főleg akkor, mikor a hölgyek 13 százaléka vallja azt, hogy képtelen kezelni a stresszt.