Az anyává válás ebben az értelemben nemcsak egy új szerep felvétele, hanem egy visszautazás is. Újra találkozunk a saját gyerekkori énünkkel, csak most már felnőtt szemmel nézünk rá. És ez a nézőpontváltás sokszor kegyetlenül őszinte.
Ami addig „normálisnak” tűnt, az hirtelen kérdésessé válik. Ami belefért, az már nem fér bele. És amit a saját gyerekünkkel nem engednénk meg, rájövünk, hogy velünk sem lett volna szabad megtörténnie.
Ez azonban nemcsak fájdalmas, hanem valahol felszabadító is. Mert amíg valamit nem nevezünk nevén, addig nehéz bármit is kezdeni vele. De ha egyszer kimondjuk – akár csak magunknak –, hogy ez nem volt rendben, akkor már van mihez viszonyítani. Akkor már lehet másképp csinálni. Olvass még a témában
3 dolog, amit minden iskolareggelen megteszek, hogy mindenkinek jobb legyen a napja
Ezért gondolom, hogy a „légy önmagad” az egyik legrosszabb életvezetési tanács
„Nem jövök be a pasiknak, akik nekem tetszenek” – Hányszor voltál a Halo-effektus áldozata?
A kevesebb több: mégsem használ a szépségednek, ha sok fehérjét fogyasztasz?
Egy kisgyermek érkezése önmagában is hatalmas kihívás. Alváshiány, folyamatos készenlét, új felelősségek. Könnyű lenne azt mondani, hogy ilyenkor nincs „idő” a saját múltunkkal foglalkozni. De a valóság az, hogy ilyenkor kopogtat a leghangosabban.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
