Az ápoló
A szomszédom egy kedves, öreg bácsi volt, jóban voltunk. Mikor romlott az egészsége, magához vett egy ápolót. Egy csendes, harmincas nő volt, aki ellátta és ott is lakott, a ház egy külön lakrészében. Egy év után azonban eltűnt, a bácsi azt mondta, szerinte összeállt valami férfival a faluból és lelépett. Évekkel később, a szomszédom halála után egy koponyát, csontokat és egy nő holmijait találták meg a kertjében. Az ápolónő volt, akit az öreg megölt.
Megfigyelés
Miután a nagybátyám váratlanul meghalt agyvérzésben, elmentünk a családdal kiüríteni a házát. Mindenhol kamerákat találtunk. Rejtett kamerákat installált a bejárathoz, a kertbe, minden helyiségbe, még a fürdőkbe és vécékbe is. A széfje nem volt bezárva és rengeteg készpénz mellett két illegálisan tartott kézifegyvert is találtunk benne. A nagybátyám a világ legkedvesebb, legjámborabb embere volt, ezért pláne érthetetlen, mitől lehetett ennyire paranoiás. Az is kiderült, hogy náci elméleteket vallott, így viszont megértettem, hogy miért engem és öcsémet kedvelt legkevésbé az unokaöccsei közül: mert anyánk zsidó.
Olvass még a témában
A másik hölgy
A férjemmel sosem volt sok pénzünk, de megvoltunk, azt hittem szépen élünk. A halála után kiderült, hogy volt egy huszonéves sugarbaby-je, akinek havonta utalt nagyobb összegeket. Én pedig egész életemben küszködtem, hogy a háztartást és főzést minél kevesebb pénzből kihozzam, mert „nem volt pénzünk". Azóta is iszonyú mérges vagyok rá, képtelen vagyok gyászolni, szomorúság helyett csak dühöt érzek.
A cikk folytatódik, lapozz!
