A jegyzetfüzet
Együtt szolgáltam Afganisztánban egy sráccal, aki sajnos meghalt egy rajtaütésben és én szedtem össze a holmijait. Találtam egy vastag, rongyosra forgatott jegyzetfüzetet és beleolvastam. A csapatunk tagjairól voltak benne adatok, történetek. Személyes titkok, gyerekkori traumák és rossz emlékek, amiket őrségben vagy pihenéskor megosztottunk vele. Az én egyik gyerekkori traumám is ott szerepelt, zavarba ejtő részletességgel, dátummal. Igazán nem tudok rá haragudni, mert a történetem végére ezt írta: „Ezen az évfordulón figyelj rá kérdezd meg, jól van-e." Szeretném remélni, hogy mindenkinek csak segíteni akart.
A barátok
Még kicsi voltam, amikor apám meghalt és emlékszem a furcsa férfiakra a temetésén, akik drága, hatalmas autókkal jöttek, szó nélkül álltak hátul, majd ahogy jöttek, úgy köszönés nélkül távoztak. Tizenévesen kérdeztem erről anyámat, aki akkor mondta el, hogy apám egész életében benne volt a szervezett bűnözésben, amikor évekig "Dél-Amerikában dolgozott", akkor valójában börtönben volt és a titokzatos öltönyös barátok a temetésen a maffiatársai voltak.
Olvass még a témában
Kiütések, sebek a szájban: ezek is lehetnek a Crohn-betegség korai tünetei
Ezek a változást kezdeményező csillagjegyek, avagy a bíboros zodiákusok
Ezt mondd, ha valaki bevágott eléd a sorba! 10 kellemetlen helyzet és ahogyan kezeld
„A szakácsunk drogot árult” – Milyen durva viselkedésen kaptad rajta a kollégád?
Nagyapa
Nagyapám a 90-es években halt meg és furcsállottuk, hogy egyetlen fotót sem találtunk a gyerekkorából, mert a testvéreiről több kép is volt. Rákérdeztünk a nagynénémnél, aki könnyek között mondta el, hogy volt egy öccsük, aki négyévesen meghalt és a dédiék a háború alatt egy Auschwitzba tartó vonatról mentették meg nagypapát, aki zsidó kisfiú volt. Úgy nevelték, mintha saját fiúk lenne - az elhunyt fiuk nevén - és ötven évig nem derült ki a titok.
A cikk folytatódik, lapozz!
