A közösségi médiában olyanok a hajnali órák, mint tündérországban. Csodálatosan indulnak a reggelek, mindenki boldog és képtelen levakarni azt az erőltetett mosolyt az arcáról. Kérlek mondd, hogy ez nem a valóság!
Csodás jó reggelt!
Elmondom, hogyan néznek ki az én reggeleim. Nagyjából tíz szundi kinyomása után, kitápászkodom az ágyból, megiszom kötelező jelleggel a langyos vizemet és már főzöm is az életmentő kávémat. Ekkor a telefonom már a kezemben és félig nyitott szemmel, zilált hajjal nézem mások tökéletes reggeleit. Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy valaki nem kócosan, ráncosan és összegyűrve ébred?
Értem én, hogy megvolt a nyolc óra, de akkor sem reális a kép. Néha még egy kis sminket is vélek felfedezni a „spontán lefotózott a szerelmem” felkelés utáni képeken. Egyébként nyilvánvalóan nincs baj azzal, ha valaki nem akarja a reggeli formáját mutogatni, csakhogy főleg a fiatalok számára nagyon megtévesztő lehet egy folyton tökéletes nőhöz felérni. Mindenkit megnyugtatnánk, hogy a szupermodellek sem az ágyból indulnak a kifutóra.
Értem én, hogy megvolt a nyolc óra, de akkor sem reális a kép. Néha még egy kis sminket is vélek felfedezni a „spontán lefotózott a szerelmem” felkelés utáni képeken. Egyébként nyilvánvalóan nincs baj azzal, ha valaki nem akarja a reggeli formáját mutogatni, csakhogy főleg a fiatalok számára nagyon megtévesztő lehet egy folyton tökéletes nőhöz felérni. Mindenkit megnyugtatnánk, hogy a szupermodellek sem az ágyból indulnak a kifutóra.