A small talk elnevezés nagyon találó azokról a semmitmondó beszélgetésekről, melyeket naponta lefolytatunk. Néha próbálunk kibújni alóluk, de szinte lehetetlen. Tulajdonképpen senki sem szereti, mégis mindenki csinálja, néha érthetetlen módon.
Szia! Mi újság?
Mi most kifejezetten azokra a helyzetekre gondolunk, amikor olyan embernek teszed fel a kérdést, vagy éppen ő neked, aki egyáltalán nem tekinthető fontos személynek az életedben. Akivel összefutottatok az utcán, vagy a boltban és ez az első kérdés, ami eszedbe jut. Pláne, ha még kerülgetted őt a sorok között, mert éppen semmi kedved nem volt az aktuális beszélgetéshez.
Kétféle ember létezik a kérdés hallatán. Az, aki egyből elkezd mesélni és megosztani veled élete minden egyes momentumát (még akkor is, ha évek óta nem láttátok egymást), vagy akinek legalább annyi kedve nincs a válaszhoz, mint neked a kérdés feltevéséhez. Mert valljuk be, nem egy rég nem látott ismerőssel szeretnénk kibeszéni, hogy mennyire kikészített a párunk, vagy, hogy éppen mi az aktuális dráma az életünkben. Innentől pedig csak bájcsevej alakulhat ki, mely során mindenki kicsit kellemetlenül érzi magát. Ekkor még mindig bedobhatjuk a „semmi különös” labdát és egyből passzolhatjuk is át a másik félnek.
Hogy van a család?
Na, de kik is tartoznak pontosan abba a családba? A small talk kifejezetten olyan emberek között alakulhat ki, akik valahonnan, felszínesen ismerik egymást, de igazán semmit nem tudnak a másikról. Egy ilyen kérdés hallatán lehet, hogy még a válaszadó is meglepődik, hiszen aligha mesélt a kérdező félnek családjáról.
Patthelyzet, mert lássuk be, ismeretlennel nem szívesen osztunk meg bensőséges családi dolgokat, viszont udvariatlanok sem szeretnénk lenni, ezért adunk egy nagyon felszínes, semmilyen választ.
A legrosszabb az, hogy a másik nyilvánvalóan nem tud belekapaszkodni a válaszba, mivel semmilyen kötődése nincs a beszélgetőpartnere családjához, így csak udvariasan hallgathat és bólogat.
Majd fussunk össze valamikor!
Léteznek olyan small talk helyzetek, melyekből akár még tartalmas, mély beszélgetések is kialakulhatnak, de a legtöbb inkább csak kellemetlen botladozás. A legrosszabb rész a végén jön, a nagy ígéretekkel, hogy „majd fussunk össze valamikor!” Egy ilyen felvetésre nincs jó válasz. Ha igent mondasz, csak reménykedhetsz, hogy a másik nem gondolta komolyan és legalább annyira próbál menekülni a szituációból, mint te. A nemleges válasz viszont elképzelhetetlen számunkra, mert mégis hogyan lehetnénk ennyire udvariatlanok? Helyette inkább aranyosan mosolygunk és kicsúszik egy „persze, mindenképpen!”
Small talk szabályok
A small talk helyzeteket lehet jól kezelni, de ezt is meg kell tanulni. Elsősorban ne akarj túlságosan belebonyolódni egy sekélyes beszélgetésbe, mert teljesen felesleges, csak szívja az energiádat. Akad néhány íratlan szabály arra, hogy mindezt jól kezeld:
- Ha nincs hozzá kedved, egyszerűen ne menj bele a beszélgetésbe! Még akkor is, ha a másik láthatóan leállna veled beszélgetni, te csak köszönj rá udvariasan, dobj egy mosolyt és menj tovább! Mennyivel jobb érzés, nem?
- Ha téged szólítanak le és felteszik a „mi a helyzet veled?” kérdést, egyszerűen csak mondj egy frappáns választ, páldául, hogy „minden csodálatos, remélem veletek is”, majd közöld a másikkal, hogy nem szeretnél udvariatlan lenni, de sietned kell.
- Nem kell semmi intim dolgot megosztanod magadról és a másiknak sem kell végighallgatnod a fél életét. Amint eleged lesz a beszélgetésből, egyszerűen csak zárd le a beszélgetést és menj el.
- Ne érdekeljen, hogy a másik mit gondol rólad, ha nem beszélgetsz vele órákig a bevásárlóközpontban. Ez legyen az ő dolga, ahogy a tiéd pedig az, hogy nem erőltetsz magadra olyat, amihez semmi kedved.
- Ha mégis kedvet kaptál egy kis bájcsevejhez, beszélgess hétköznapi dolgokról és találd meg a metszéspontot az életetekben. Így akár még egy laza, kötetlen beszélgetés is kialakulhat.
- Menekülés helyett, inkább állj bele ezekbe a helyzetekbe és tanuld meg gyorsan, frappánsan lezárni, ha már nem jóleső számodra egy beszélgetés.