Dolgozhat valaki évtizedek óta egy munkahelyen, mégis lehet, hogy egy frissen érkezett kollégát hamarabb léptetnek elő, vagy bíznak rá komoly feladatot. És ez még nem is feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg jobban ért a dolgához, egyszerűen csak lehet, hogy nem ássa alá a saját tekintélyét ezekkel a hibákkal, amiket egyébként nagyon sokan elkövetnek.
Szabadkozol a hibáid miatt
A profizmus nem azon múlik, hogy követünk-e el hibákat, hanem azon, hogyan kezeljük őket. Hibázni ugyanis mindenki fog, ez egyszerűen elkerülhetetlen, ha emberek dolgoznak valahol. A hibára reagálni azonban sokféleképpen lehet. Egy profi mindent megtesz, hogy elkerülje a problémát, ugyanakkor mivel tudja, hogy időnként meg fog történni a baj, fel van rá készülve.
Vagyis nem pánikol, nem kezd másra mutogatni, és nem is kezd mártírt játszani vagy kifogásokat keresni.
Természetesen ha hibáztál, az a minimum, hogy elnézést kérsz, de erre se vesztegess túl sok időt. Elég, ha annyit mondasz, igen, ez az én hibám volt, bocsánat, majd folytasd rögtön a megoldási javaslattal!
A legrosszabb, amit tehetsz, ha elkezded megmagyarázni, hogy miért hibáztál – az olyan kifogások, mint hogy fáradt voltál, sok feladatot tettek egyszerre rád, vagy korábban nem oldottál még meg ilyen feladatot, esetleg magánéleti gondjaid vannak, mind érthetőek, ugyanakkor nem relevánsak. Ezek boncolgatása csak további fölösleges időt rabol el, amit a probléma elhárítására is fordíthatnál. Ha nincs annyi tapasztalatod, hogy ezt észrevedd, mindegy, hány év van a hátad mögött, amatőr benyomását fogod kelteni.
Nem vagy tisztában az értékeiddel
Senki sem szereti a törtetőket, de ha nem vagy tisztában a saját erősségeiddel, akkor nem csak a saját előrejutásodat gátolod, de könnyen olyan benyomást is keltesz, mint aki nem tudja, mit csinál – még akkor is, ha ez nem így van.
Ha valamiben segítségre van szükséged, kérj segítséget, de ha tudod, hogy egy feladatot el tudsz végezni, jelentkezz is rá bátran, vagy jelezd, hogy te is alkalmas vagy rá.
Sokan esnek abba a hibába, hogy udvariasságból becsmérelni kezdik a saját képességeiket, vagy úgy tesznek, mintha éppen csak szerencséjük lett volna valamivel.
Ez a mindennapokban, a magánéletben talán működik, a karriered vonatkozásában azonban nincs helye az ilyen viselkedésnek. Ne fényezd magadat, de tárgyilagosan és határozottan tudj beszélni az érdemeidről és képességeidről, ha pedig valaminek az árát kérdezik, mert megmondani! Ha te magad is olyan bizonytalan vagy, mások miért hinnék el neked, hogy megéred ezt a pénzt?
SergPoznanskiy/depositphotos.com
Pletykálsz
Különösen az informálisabb, modern szemléletű munkahelyeken gyakori, hogy a kollégák, sőt akár beosztottak-főnökök is osztanak meg egymással részleteket a magánéletükből. Ezt a közvetlenséget azonban ne téveszd össze a valódi barátsággal, és ne feledd, hogy a „small talk” célja csak annyi, hogy kicsit oldottabbá tegye a légkört, azt viszont senki nem szereti, ha a hatékonyság rovására megy.
Semmiképpen se beszéld ki a hátuk mögött a kollégáidat, ne ossz meg bizalmasan rád bízott információkat és a saját magánéletedet se teregesd ki, illetve ne faggasd udvariatlanul a kollégáidat.
Megkérdezheted, hogy milyen volt a hétvégéjük, de bízd rájuk, hogy mennyit mondanak el belőle. Mutathatsz egy képet a szülinapját ünneplő gyerekedről, de ne akard, hogy végignézzenek egy 6 perces videót. Ha pedig valakivel megbeszélésed, munkaügyi találkozód van, mindenképpen tartsd 10% alatt a személyes jellegű csevegést, és legalább 90%-ban arról beszéljetek, amiért ott vagytok.