Miért félünk a szavaktól?
A kérdés tehát az, hogy ha ennyire fontos számunkra a közös jövőnk, miért tartunk mégis a párbeszédtől? Talán félünk a megbélyegzéstől, vagy attól, hogy egy-egy beszélgetés végleg elmérgesíti a kapcsolatainkat?
Megszoktuk, hogy ha valaki mást gondol, az nem vitapartner, hanem ellenség, ez pedig gátat szab az őszinte kapcsolódásnak.
Pedig a fejlődés alapja éppen az lenne, ha meg mernénk hallgatni a másik oldal nézőpontját anélkül, hogy azonnal ítélkeznénk, és ha észrevennénk, hogy a felszín alatt sokkal több közös pontunk van, mint azt a harsány szalagcímek sugallják.
A rekordméretű részvétel számomra azt mutatja, hogy bár a szavainkat még keressük, a felelősségérzetünk nagyon is él. Ha képesek leszünk a jövőben a fülkék magányából visszahozni a véleményünket a közösségi tereinkbe – de már nem indulattal, hanem kíváncsisággal és tisztelettel –, akkor a politika végre nem egy szitokszó lesz, hanem egy eszköz a kezünkben. Pont az, ami a feladata. Olvass még a témában
„Drágám, túlreagálod…” Mondatok, amiket egy okos férfi sosem mond egy nőnek
Visszatérhet Hollywoodba a színész, akit kannibalizmussal vádoltak? Armie Hammer 5 év után megtörte a csendet
A hely, ahol igazi régésznek érezheted magad: fosszília keresés Budapesthez közel
„Nem tudtam meggyőzni, hogy a tyúknak nem négy lába van” – Tanárok a legviccesebb (és legostobább) dolgokról, amiket valaha hallottak
Következő cikkünkA tavaszi városnézés, ami újra megtanított lelassítani és figyelni a részletekreVan valami varázslatos abban, amikor egy régi baráttal fedezhetjük fel a világot, még akkor is, ha a saját városunkban indulunk útnak. Az egyik barátnőmmel, akit még az egyetemi éveim alatt ismertem meg, elhatároztuk, hogy abban a városban találkozunk, ahol most élek. Ha úgy tetszik, ez egy találkozó volt az ország két végéből…Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
