Senki sem politizál, mégis szinte mindenki elment szavazni – De akkor miért félünk kimondani, mit gondolunk?

Írta Szabó Erzsébet 2026.04.20.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Bár sokan elhatárolódnak a politikától, a választásokon való részvétel fontos számukra. Miért tartunk a nyílt párbeszédtől, miközben a szavazófülkében határozott véleményünk van?

Úgy tűnik, a szavak szintjén sokan elhatárolódunk a politikától, a tettek mezején mégis fontosnak tartjuk, hogy behúzzuk azt a bizonyos X-et. De miért választjuk a csendet a nyilvánosságban, miközben a függöny mögött nagyon is határozott véleményünk van a világról?

A reptéren mondta ki, hogy nem jön velem: egy szakítás a beszállókapu előtt

A „nem politizálok” illúziója

Gyakran hallom a környezetemben, a baráti beszélgetések vagy a játszótéri csevegések közepette, hogy valaki egyszerűen nem politizál, mert „nem érdekli” vagy, mert „távol akarja tartani magát a közéleti zajtól”.

Számomra fájdalmas látni, amikor felnőtt emberek, szülők – akik felelősséget vállalnak a családjukért és a jövőjükért –, tudatosan zárják ki ezeket a témákat a diskurzusból.

Élénken él bennem egy emlék, amikor az egyik legrégebbi barátnőm – aki akkor már maga is javában a harmincas éveit taposta édesanyaként – kifejezetten megkért, hogy ne is hozzuk szóba a politikát, mert őt ez egyáltalán nem foglalkoztatja. Ez a mondat mélyen megérintett és csalódást okozott, hiszen pont azokkal szeretném megosztani a világról alkotott gondolataimat, akik a legközelebb állnak hozzám. Ráadásul nőként úgy érzem, tartozom annyival az előttem járóknak – akik megharcoltak a szavazati jogomért –, hogy ne tekintsem természetesnek a csendet, hanem éljek a választás szabadságával.

Olvass még a témában

Nem hittem, hogy valaha ilyet mondok: a Netflix túltolta a feminizmust Lizzie Bordennel

Nem szereted a Halloweent? Rendben. De miért kell másnak is utálnia?

„Az ablakból tökéletesen látszott, hogy a szomszéd maszturbál” – Albérlet, ami egyáltalán nem olyan volt, mint a leírásban

Külföldiek meglepő élményei Magyarországon: „Nem hittem el, hogy mákot adnak a gyereknek”

Értem persze a távolságtartást is. Az elmúlt években olyan mértékű indulat és megosztottság zúdult ránk a híradásokból, aminek láttán és hallatán sokak számára a legtermészetesebb reakció a menekülés és a belső nyugalom védelme volt.

Ugyanakkor érdemes belegondolnunk abba, hogy a politika nem csupán a híradóban látott vitákat jelenti, hanem ott van mindenhol, ahol az életünk zajlik.

A politika a bőrünkön érzett valóság, nem pedig egy tőlünk távoli, elvont fogalom. Politika az, amikor mérlegeljük, melyik rendelőbe vigyük a gyereket, és ott mennyi várakozási időre vagy milyen ellátásra számíthatunk. Politika az is, amikor szülői értekezleten a tanárok helyzetéről vagy az oktatás színvonaláról esik szó, és mélyen érint minket, hogy mi történik a befizetett adónk ellenértékeként.

Amikor reggel elindulunk otthonról, a hangulatunkat, a biztonságérzetünket és a jövőképünket is alapjaiban határozzák meg azok a döntések, amelyeket közösen, társadalmi szinten hozunk meg, így a teljes kívülállás valójában csak egy vágyott, de nem létező állapot.