Egy új tanulmány szerint nem mindegy, milyen szavakkal bíztatjuk a matek leckével bajlódó csemeténket, ugyanis mindez nagyban befolyásolja a másnapi dolgozat eredményét. Három mondat kifejezetten árthat.
Minden szülőnek ismerős helyzet: késő délután munkából hazaérve egy kétségbeesett gyereket találunk a matek könyv felett görnyedve. A példa nehezen akar megoldódni, a gyerek elveszti a türelmét és kijelenti, hogy ő ehhez a tárgyhoz hülye. A gondos szülő ilyenkor próbál vigasztaló szavakat mondani, mint például „legfeljebb nem leszel matematika professzor, attól még okos vagy” és ehhez hasonlókat. Biztató gondolatok, de állítólag mégsem ezt kellene mondanunk, ugyanis csak a szorongást tápláljuk vele.
Kétféle szülői hozzáállás a matekhoz
Az említett kutatás jutott erre az eredményre, melyet a Georgiai Egyetem tudósai végeztek 561 szülő bevonásával. A szülők többsége szerint a matematikai készségek fejleszthetőek és idővel a reál tárgyakhoz kevéssé konyító gyerek is könnyebben boldogul majd a matek feladatokkal. A résztvevőket arról is megkérdezték, hogyan reagálnak gyerekeik matematika tárgyból elért eredményeire.
Kiderült, hogy azok a szülők, akik szerint a matematikai készség fejleszthető, gyerekeik erőfeszítéseit értékelik és bátorítják őket, hogy a nehézségek ellenére is próbálkozzanak a feladatokkal.
Velük szemben azok a szülők, akik a matematikai készséget inkább veleszületett képességnek gondolják, amely alapjaiban vagy megvan valakiben, vagy nincs, inkább fontosnak tartják dícsérni a gyereket és abban megerősíteni, hogy okos és megvan benne a matekhoz szükséges készség.
A kétféle felfogás és reakció kimutathatóan eltérő eredményt hoz a gyerekeknél. Azok a diákok, akiknek személyes képességeit helyezik előtérbe a szülők („okos vagy” vagy „nem baj, ha nem te vagy a legjobb matekos”) a visszajelzéseik során, kevéssé szeretik majd a kihívásokat. Ők szorongóbbak lesznek a tantárggyal kapcsolatban, nekik a matek dolgozatok sem sikerünek túl fényesen.
A másik típusú szülő visszajelzés, amely nem a gyerek képességeit, inkább magát a megoldási folyamatot elemzi, hatékonyabb. A szakértők három tipikus szülői visszajelzést emeletek ki, melyeket semmiképp nem tanácsos alkalmazni, illetve azt is kitalálták, mit lehet ezek helyett mondanunk.
1. „Olyan okos vagy.”
Hasznos a pozitív visszajelzés, de nem mindegy, hogyan mondjuk. Ugyanis a legjobb szándékú szülői dicséret, amely a gyerek intelligenciájára irányul, könnyen keltheti benne azt az érzést, hogy ő különleges. Amikor viszont nehézségbe ütközik, például nem tudja megoldani a nehezebb feladatokat, akkor könnyen hiheti, hogy tévedtek vele kapcsolatban, mégsem olyan okos, mint mondták. A kudarc kapcsán úgy ítéli meg, hiányzik belőle a sikerhez szükséges spiritusz. Éppen ezért a jövőben hamarabb feladja majd a próbálkozást, hiszen neki úgysem megy. Tehát ne azt mondogassuk, milyen okos, ügyes gyerek ő úgy általában, hanem konkrét dolgokat emeljünk ki, például, hogy milyen kitartóan gyakorol, vagy mennyire türelmesen áll hozzá a feladathoz.
2. „Legfeljebb nem lesz belőled matematikus”
Egész kicsiknek állítólag kimondottan rossz ezt mondogatni, még ha jó szándékkal is tesszük. Kezdetben olyan dolgokat tanulnak a gyerekek matekból, amelyeket a többség képes elsajátítani. Egy rosszabb teljesítmény után arra célozni, hogy ez nem az ő útja, majd valami másban jobban teljesít, egy kisiskolásnál olyan, mintha bezárult volna előtte egy ajtó. Inkább ismerjük el, hogy nehéz volt a feladat és bíztassuk a további próbálkozásra.
3. „Nem mindenkinek van tehetsége a matekhoz”
Hiába beszélünk általánosságban, a gyerek úgyis kitalálja, mire gondolunk. Beugranak neki a sztereotípiák, például, hogy a lányok általában rosszabbak a reál tárgyakból. Ha konkrétan ő maga is lány, rögtön arra gondol, hogy neki ez sosem fog menni. Érdemes példákat hozni az ellenkezőjére, bizonyítani, hogy bármilyen társadalmi csoportból, családi környezetből,bármilyen nemű ember képes lehet megtanulni a matek leckét, sőt, akár sokra is viheti ezen a területen. Így nem érzi azt, hogy csak kivételes gyerekek lehetnek jók ebből a tárgyból.
Összességében a szakértők szerinti helyes irány arra fókuszálni, hogy a gyerek maga mit gondol és érez a matematikával kapcsolatban.
Beszélgessünk vele arról, amit sikerként él meg a tantárggyal kapcsolatban, mesélje el, mi okoz neki nehézséget, mely területe érdekes számára, melyik unalmas. Ezek a beszélgetések segítenek neki abban, hogy megismerje saját készségeit, önbizalmat szerezzen és ötleteket kapjon ahhoz, hogyan teljesítsen jobban – nem csak a matematika területén, hanem általában az iskolában.