Fel kell venni a harcot, mivel a helyzet megváltozik az óvodához képest, ahol a némi szigor mellett leginkább ösztönzéssel és kedveskedéssel tanítottak. Itt viszont, ha a gyerek nem tud lépést tartani, elveszik. Ezt persze igen nehéz elfogadnia egy kisiskolásnak, természetes, hogy kell egy kis idő, mire hozzászoknak. Rengeteg minden múlik a tanárokon, de akkor is egyfajta stresszhelyzettel kerülnek szembe.
Sok szülő kétségbeesik, ahogy látja gyermeke szenvedéseit, ami normális reakció, de tudni kell, hol a határ, mivel valahogy meg kell tanulni azt a gyerkőcnek, hogy az életben olykor akadnak nehezebb kihívások, melyekkel kénytelenek szembenézni. Erre remek terep az iskola, ahol akadályokból van bőven, méghozzá egyre nagyobbak és félelmetesebbek. Viszont minél többet sikerül átugorniuk, annál nagyobb önbizalomra tesznek szert, ami segíti majd őket a későbbi életükben.
Ha a gyerek csak azt látja, hogy a szülő folyton sajnálja és pátyolgatja, akkor erre lesz szüksége a felnőtt éveiben is, ami igazán meg fogja keseríteni az életét, tehát bármennyire is nehéz, próbáljuk megkeresni az arany középutat. Természetesen lehet a kicsit vigasztalni, de nagyobb szükség van a bátorításra és a motiválásra. Olvass még a témában
Klikkesedések és magányos farkasok
