„Tudom, hogy elvakult voltam, de utólag már látom, hogy a kapcsolatom a tapasztalatszerzésen felül egyáltalán nem volt jó másra.” – ezzel a sokak számára ismerős gondolattal nyitottunk meg a múltkor egy tartalmas beszélgetést az egyik barátnőmmel. Az egy különálló cikk témája lehetne, hogy erre a felismerésre vajon miért kell minden egyes alkalommal éveket várnunk, de szerencsére a vele járó tanulságokat egy izgalmas eszmecsere után sikerült összegyűjtenünk.
A szerelem kevés
A szerelem önmagában egyáltalán nem elég, bár sokan szeretnék ezt hinni. Fel sem lehet sorolni, mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat tartalmasan működjön: ott a bizalom, a tisztelet, a felelősségvállalás, a kompromisszumkészség, a türelem, az empátia… Ezek mellett szinte eltörpül a bódító szerelem.
Persze, tudom, hogy rövidtávon a vágy és a szenvedély mozgatja a szálakat, és valahol ez is alapja egy jó párkapcsolatnak, ám hosszútávon ha csak ez van, esélytelen fenntartani a szenvedélyt. A későbbi konfliktusos időszakokban dől el, ki, mennyire akarja a közös életet.
A szeretetet ki kell mutatni
Az előző kapcsolatomban leginkább csak a veszekedések után került sor a szeretetünk kimutatására, ezért szinte soha nem éreztem érzelmi biztonságban magam mellette.
Nem éreztem, hogy szeret, mert nem mutatta ki sem szóban, sem tettekben. Csak a béküléseink után láttam halvány jelét annak, hogy fontos vagyok a számára.
Nem hiszem, hogy akad olyan ember, akinek rosszul esne, ha a szerelme időnként meglepné egy kedves vallomással. Akkor miért fosztanánk meg ettől a kellemes érzéstől saját magunkat, vagy éppen a párunkat? Az új kapcsolatomban már magától értetődő, hogy kimutatjuk és kimondjuk az érzelmeinket, és ez minőségben össze sem hasonlítható a korábbiakkal.
Az érzelmi intelligencia mindent megold
Utólag, amikor az embernek már kitisztul a feje, jól látja a korábbi partnerének a hibáit. Nos, ebből adódóan én is tökéletesen megértettem, miért volt köztünk annyi feszültség: egyszerűen nem egyformán álltunk az érzelmi kérdésekhez. Igaz, hogy rengeteget fejlődtünk és csiszolódtunk egymáshoz, ez mégsem volt elég.
A legtöbb feszültséget az okozta, hogy úgy éreztem, nem tud megérteni, nem fogadja el, hogy a tettei, szavai bennem milyen érzéseket váltanak ki.
Ma már tudom, hogy nem voltunk egyformán érzékenyek, figyelmesek, nem állt elég közel egymáshoz az érzelmi intelligenciánk. Az egyik legnagyobb ajándék, amikor találsz egy olyan partnert, aki pontosan annyira érzékenyen reagál, és annyira figyelmes tud lenni, mint te magad.
A hullámvölgyek normálisak
A hullámvölgyek teljesen normálisak egy kapcsolatban. Nem lehet mindig konfliktusok és veszekedés nélkül élni. Mivel nem vagyunk egyformák, a kapcsolaton belül sem egyformán éljük meg a nehézségeket: egy-egy mélypontot mindenki a saját érzelmi világa alapján él meg. A különbséget tartós és rövid kapcsolat közt az jelenti, hogy milyen hosszan tartanak a mélypontjaink és menyire sűrűn fordulnak elő.
Ha idővel egyre mélyebbek a különbségek és semmilyen javulást nem tapasztalunk, szembe kell néznünk a szomorú ténnyel: nincs értelme folytatni.
Az előző kapcsolatomban az volt a ritka, ha véletlenül harmóniában és nyugalomban éltünk, és nem volt szorító érzés a gyomromban. A mostani kapcsolatomban viszont derült égből villámcsapásként ér, ha véletlenül összezördülünk, sokszor évek telnek el komolyabb konfrontálódás, vagy akár hangosabb szócsata nélkül.
A kétségeket komolyan kell venni
A mostani kapcsolatomban egyszerűen nincs helye a kétségeknek. Nem agyalok olyasmin, hogy vajon van-e közös jövőnk, mennyi ideig tervezhetek, mit fog szólni a barátom a gondolataimhoz és így tovább.
Nincs olyan téma, ötlet, amit ne osztanék meg bátran vele, és ne számíthatnék a támogatására vagy az őszinte véleményére.
Az exemmel kapcsolatban rendszeresen kételyek gyötörtek, mert bár szerettem volna közös jövőt, legbelül tudtam, nem egy irányba tartunk. Ez az egész viszonynak adott egy alap-bizonytalanságot, amire nem tudtunk építkezni, és az ingatag szerelem-várunk idővel össze is dőlt.
Ma már tudom, hogy az első komoly kételyek megjelenésével érdemes szedelődzködni, mert minden más csak időhúzás. Amikor azt érzed, hogy a mélypontban nem találsz benne társra és elgondolkozol azon, hogy könnyebb és – mondjuk ki – JOBB LENNE EGYDÜL folytatni tovább, akkor már nincs miről beszélni.
Kép forrása: GaudiLab/Depositphotos.com
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!