Félretett kagyló
Manapság már sokkal nehezebb véletlenül "kikapcsolni" a telefont, de amikor a vevőkészülékeket még a "kampóra" kellett akasztani (fali telefonok) vagy a "bölcsőbe" kellett tenni (asztali telefonok), hogy meg lehessen szakítania a hívást, elég volt egy kis figyelmetlenség, hogy órákra (vagy akár napokra) elérhetetlenné tegyük magunkat.
Tárcsaszámkártyák
Ha még soha nem volt forgótárcsás telefonod, akkor valószínűleg még soha nem láttál a tárcsalap közepére szerelt számkártyát. (A nyomógombos telefonoknál a billentyűzet alján volt egy cédula.) Ez lehetővé tette, hogy bárki, aki a telefont használta, azonnal tudja, milyen számról hív valakit, így azt is meg tudja mondani, hol tudják visszahívni.
Olvass még a témában
Központi hívószámok
Régebbi filmekben és tévéműsorokban még mindig hallani, ahogy az emberek a központ segítségével kérnek telefonszámot („Központ, kapcsolja a Murray Hill 5-9099-et”). Amikor még használták a központok neveit, még azt is meg lehetett állapítani a telefonszám első két betűje alapján, hogy egy személy milyen környéken lakik; például a PEnnsylvania 6-5000-es telefonszámhoz tartozó hely a név ellenére nem a Keystone államban volt, hanem New Yorkban, a Penn Station közelében lévő szállodában.
A cikk folytatódik, lapozz!
