🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
4/6 Beszélő óra
Minden helyi telefontársaságnak volt egy száma, amelyet tárcsázva meg lehetett tudni a pontos időt. Ez egy egyszerű módja volt annak, hogy szinkronizáljuk az órákat a házban egy áramszünet után – vagyis a telefonból már az előtt megtudhattuk a pontos időt, hogy az egy kis kijelzővé vált volna, amin mindig ott van egy óra.
5/6 A kapcsolóhorog megérintése az operátor eléréséhez
Azokat a katt-katt-katt-katt hangokat, amelyeket akkor hallasz, amikor a tárcsát elengeded és visszatér a kiindulási helyzetébe, "kampóvillogásnak" nevezik. Ezek jelezték a telefontársaság kapcsolóberendezésének, hogy milyen számokat tárcsáznak.
De régen a telefonon lévő kikapcsoló gomb (az úgynevezett "kapcsolóhorog") is használható volt a kampó ingerlésére - ha a 411-es számot akartad tárcsázni a forgó nélkül, akkor a kapcsolóhorogot négyszer kellett megérinteni, szünetet tartani, egyszer megérinteni, szünetet tartani, majd ismét megérinteni. A tízszeri megkoppintás a "0" tárcsázásának felelt meg, ezért a régi filmekben gyakran látni egy szereplőt, aki kétségbeesetten nyomja a kikapcsoló gombot, és azt kiabálja: „Központ?!”. Ha ugyanis ezzel a módszerrel “tárcsáztál”, egy operátor válaszolt.
A nagyméretű nyomtatott műanyag tárcsaburkolatok egykor gyakori promóciós reklámajándéktárgyak voltak. Kettős célt szolgáltak: a számjegyeket könnyebben láthatóvá tették, és a helyi pizzafutár (vagy a 24 órás vízvezeték-szerelő) számát szükség esetén rendkívül közel tartották a telefonhoz.