9 recept a boldogsághoz

Mindenki boldog akar lenni, és mivel minden ember más, általános tanácsok nincsenek. Mégis megpróbáltam összeszedni a boldogság alapanyagait, hátha beválik… egy próbát megér. Feltűnt, hogy vannak olyan emberek, akik állandóan mosolyognak bármilyen problémával küszködnek, és vannak, akiknek szinte soha nem görbül felfelé a szájszegletük. Arra a következtetésre jutottam, hogy boldogság önmagát generálja, olyan, mint egy perpetuum mobile.

Vedd számba mindazt, amiért hálás vagy Istennek, a sorsnak. Írj listát, nehogy elfeledd, és olvasd, bővítsd. Emlékezz a jó pillanatokra, gyűjtögesd, idézd fel őket.
Csinálj cipősdobozból háladobozt. Díszítsd fel, és rakd biztonságos helyre. Gyűjtsd ebbe a jó dolgokat, gondolatokat, amikért hálás lehetsz.

Az embereknek, neked is kell az ölelés, az érintés. Miért várnál arra, hogy valaki megöleljen, amikor ezt te is megteheted? Legyél kezdeményező.
Az emberek a legritkább esetben utasítják el egy másik ember ölelését. Kezdd a családtagjaiddal, majd amikor már ösztönössé, készséggé válik, folytathatod tágabb környezeteddel.

Az őrültség – ha nem rombol – szabaddá tesz. Az őrültség fogalma viszonylagos. Vannak olyan közösségek, ahol már az álmok megélése is az, úgyhogy tégy belátásod szerint.
Gondold azt, hogy van arról papírod, hogy kicsit bolond vagy, így megtehetsz dolgokat, amiket más nem mer – de csak addig a pontig, míg nem okoz másban, másnak kárt. Kezdd negyvenévesen az ágyon ugrálással…

Aki nem alszik, az nyűgös, kimerült, és fogékony a stresszre. Sose sajnáld az időt az alvásra. Próbáld meg félálomban irányítani álmaid menetét.
Úgy, mint amikor kiskamasz korodban szerelmes voltál, és romantikus álmokat szőttél. A gyerekek ezt a módszert sokszor ösztönösen alkalmazzák, csak elfelejtik felnőttkorukra.

Józanul tombolni, léggitározni térdelve egy teniszütővel, fejet rázni ész nélkül, jó fizikai megterhelés és a stressz is köddé válik. Biztos megtalálod azt a negyedórát, amikor még senki nincs otthon, és önmagad lehetsz.
Negyven felett ez balesetveszélyes tevékenység, így helyettesíthető az erőltetett futással – aminél nem a méterek és percek száma az irányadó -, miközben valamilyen zúzós zenét hallgatsz.

Mosolyogj boldog-boldogtalanra. Akkor is, ha van lyukas fogad, akkor is, ha frizurád elmossa az eső.
Kicsit bolondnak fognak tartani, de hidd el, jól áll – a mosoly mindenkinek jól áll. Előnye a mosolynak, hogy a mosoly mentén fogsz ráncosodni, ha már amúgy is elkerülhetetlenek a ráncok.

Amikor először csináltam ilyet, már annyira boldogtalan voltam, hogy nem érdekelt, ki látja, ki nem. Megnyugtató fát ölelni, nem tudom miért, nem is érdekel. Csak az érdekel, hogy működik.
Szorosan öleld, füledet szorítsd a fa kérgéhez, szemed hunyd be. Hallani fogod saját lélegzeted, amint egyre lassul. Akkor csinálod jól, amikor pár másodperc múlva azon kapd magad, hogy nem gondolsz semmire, csak úgy vagy…

Beszélgess mindenkivel. Ok nélkül, csak úgy. Beszélgess a bolti eladóval, a postán sorban állás közben, a szomszéddal, és annak kutyájával is.
Amikor sétálok, megyek valahová, mindig szoktam köszönni a kutyáknak, macskáknak. Attól ne félj, hogy botorságot mondasz, hisz ez azokkal is igen sűrűn előfordul, akinek ez a szakmája.

Nehéz megküzdeni a fájdalmas emlékekkel. Ám sokkal könnyebb, ha többször feleleveníted – nem beleélve magad – és kötsz gondolatban hozzá egy vagy több pozitív emléket, élményt. Sok lúd disznót győz, idővel kioltja a rosszat a jó. A rossz emlékekkel igenis kell foglalkozni, mivel akkor is ott vannak, ha te nem akarod. Nézz szembe vele.

Felesleges dolog előre aggódni, utólag rágódni, a múlt hibáit és a jövő lehetőségit nem tudod befolyásolni, semmissé tenni. Egyszerűen nem áll hatalmadban… akkor sem, ha este, félálomban arra gondolsz, hogy szuperhős vagy, aki megmenti az egész világot. Ne a világot mentsd meg, hanem magadat… a boldogtalanságtól.