Gondolom, az algoritmus sokat tud az életemről, ezért lehet, hogy gyakran találkozom olyan csevegésekkel vagy tartalmakkal, amik arról szólnak, milyen esélyei vannak az egyedülálló anyáknak a társkeresésben, vagy ki miért járna vagy nem járna egyedülálló anyával.
„A többi egyedülálló anyukától kérdezem, hogy ti mikor szoktátok megmondani a kiszemelt pasinak, hogy van gyereketek?” – kérdezte például a múltkor egy nő, én meg egyszerűen nem is tudtam értelmezni, hogy mire gondol. Hogyhogy mikor? Az első alkalommal, amikor szóba jön. Mint ahogy nagyjából azt is, hogy van-e testvérem, mivel foglalkozom, vagy hol nőttem fel. Vagy azt, hogy gyerekem van, szenzitívebb információként kellene kezelni? Egyfajta negatívumként, amit csak akkor lehet elmondani, ha a húsleves-főzési képességeimmel már meggyőztem a “kiszemeltemet”, hogy érdemes maradni a gyerek ellenére is?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
