Ó, hányszor ostoroztam magam amiatt, hogy türelmetlenül csattantam fel, amikor egyik vagy másik gyermekem épp a határait feszegette. Magamban, mélyen tudtam, hogy nem érek így célt, de azért nagyon nehéz ilyenkor nyelni egyet és leülni megbeszélni a dolgokat.
3/4 Ne büntess, ne korlátozz, neked is jobb lesz!
Tapasztalat. Sokkal többet el lehet érni a gyermekeknél hosszú távon azzal, ha a saját hibáikat nekik kell rendbe hozni, maguk után ők takarítanak, a saját dolgaikért ők vállalnak felelősséget. Ezt azonban csak úgy tudtam elérni a saját gyermekeimnél, hogy hagytam őket észrevenni a helytelenségeket, felvállalni a hibákat. Nem büntetünk, nem korlátozzuk őket, hiszen ők is pontosan látják, hogy ha valamit elrontanak, annak következményei vannak, amiket nem biztos, hogy szívesen vállalnak, de meg kell tenniük. Ez jól bevált, része lett a családi életünknek, és a gyerekek is el tudják fogadni. Kicsi koruk óta így próbálunk élni, de bevallom, előfordul, hogy néha nem sikerül. A kamaszkor egész más meglepetéseket tartogat. Olyan, mintha nem is ugyanazok a gyerekek lennének.
Most tényleg igazi kompromisszumkészségre van szükség a részünkről is, tényleg fontolóra kell venni a gyerekek véleményét is, nem lehet már úgy irányítani őket. Maguktól kell rájönniük, mi a helyes irány.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!