Kompromisszumos ünnepek
Így jutottunk el a mi kis személyre szabott karácsonyi ünneplésünkhöz. Ő megígérte, hogy megpróbál lelkesebb lenni, én pedig cserébe egy kicsit visszafogom magam. Az ajándékvásárlás neki nem erőssége, ezért kérésére azt kihagyjuk, de a szüleimmel amúgy is ajándékozzuk egymást, szóval ez nem teljesen marad ki az életemből. Cserébe viszont minden december 23-án (mi egy nappal előbb ünnepeljük kettesben) elmegyünk valamerre kirándulni, sétálni, forró csokizni. Közben rájöttem, hogy ha van egy bizonyos feladat, ami szimpatikus neki, és rábízom, sokkal lelkesebben készülődik, hiszen ezúttal ő is hozzá tud tenni a karácsonyhoz. Úgyhogy a minifám díszítése az ő dolga lett, és szerencsére egész jól elvan vele!
A közös vacsoránkon mindig csak mi ketten vagyunk. December 24-én pedig általában hazautazom a szüleimhez, és a szentestét együtt töltjük, míg Márk vagy dolgozik, vagy csak pihen otthon. Noha minden évben meginvitálom a családi összejövetelünkre, egyelőre még nem érezte úgy, hogy kedve lenne hozzá, én pedig próbálom ezt tiszteletben tartani. Kicsit reménykedem abban, hogy ha egyszer lesznek gyerekeink, ő is jobban megéli az ünnepi időszakot. Addig is igyekszem kompromisszumokat kötni, és elfogadni, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanúgy ezekről a dolgokról.”
