A világ kollektív lélekfejlődése olyan lejtőn halad lefelé, ami az emberiség újabb tömeges pusztulásához – egy újabb világháborúhoz, vagy a civilizáció lerombolásához – vezet. Ez pedig a kollektív paranoia: ki akarják a szegény embert irtani ebola és egyéb fertőzések, a HAARP és háborúk, az egészségtelen élelmiszerek és felesleges gyógyszerek által, a maradékot pedig rabszolgaként akarják hasznosítani. Állítólag…
A teremtő gondolatok
Akkor kezdődött a világparanoia, amikor megjelentek az első, szörnyű tényeket összefoglaló könyvek és filmek, amiben nem létező logikai összefüggésekre világítottak rá – hiszen az ember mindenben logikát és összefüggést keres.
Mivel a bárgyú, szerelmes történetek már unalmasak voltak, valami „intelligensebb” közszórakoztatás kellett, ami az emberek érdeklődését fenntartja: megszülettek a részigazságokra épülő összeesküvés-történetek, majd a filmek.
Főleg a kommunista országokban lett ennek nagy divatja, hiszen a kommunizmus az emberi kapcsolatokat, a bizalmat ingatta meg, központilag. Sokkal nagyobb esélye volt annak, hogy itt talál táptalajra a tömeges paranoia.
Mi által vagyunk irányíthatók?
A félelmeink által. Ugyanis sokáig akarunk élni: szép és egészséges testben, viszonylagos gazdagságban. Egyszerűen félünk, vagy inkább rettegünk az igazi, nem épp ideális élettől.
Egy egyszerű példa: a kozmetikai reklámok is a félelmeinkre épülnek – igen agresszív módon, hiszen erős kontrasztokat használ: a reklámban negyvenévesnek „elsütött” reklámarc valójában harminc sincs (vagy épp egy modell, feljavítva), te pedig este, „dögfáradtan” ötvennek látszol, érzed magad.
Tenned kell valamit, hiszen urad tegnap is megnézte a szomszéd harmincéves dögös feleségét – azaz figyelme nem osztatlanul csak a tiéd…
Halálfélelem – a legnagyobb úr
Mindenki fél a haláltól, a szenvedéstől. Mit látunk a tévében? A legritkább esetben azt, hogy egy nagyon öreg ember békében hal meg a családja körében.
Inkább azt látjuk, hogy valaki baleset vagy gyilkosság áldozata lesz, magányos halálokat látunk, olyan embereket, akik nem békéltek meg magukkal, életükkel az utolsó óráikban sem.
Sőt, olyan kórságban szenved egy-egy filmben a főszereplő, ami mellett a purgatórium csak szanatóriumnak tűnik.
Lehet, hogy jó filmek, történetek, de ezek mind-mind tudattalan félelmeket keltenek bennünk, melynek hatására mindent nagyon jól akarunk csinálni az életben, nehogy mi is így végezzük… ahelyett, hogy megtanulnánk élni, azaz elfogadni hibáinkat, helyén, méltósággal kezelve azokat.
Ami mindent alátámaszt
Az igazán jó hazugok tudják, hogy bármit el lehet sütni bárkinek, ha van némi igazság alapja, és persze logikája a hazugság résznek. Ugyanis az igazság részek támasztják alá az egész, logikailag korrekt ám kitalált történetet.
Tehát, az adott, kitalált történetek lassan valósággá lesznek, egyrészt, mert elhisszük azt, ami nincs (tényként csapódik le sok minden bennünk, ami pedig nem az), másrészt mert ötleteket adnak ezen történetek azok számára, akik nagyobb manipulátorok, mint mi, több eszközük van hozzá.
Ám olyan szervezettség, ami a mai világparanoiában jelen van, nem létezhet. Miért? Mert nincs olyan pénzmennyiség, hatalom egy kézben, ami ezt ilyen tökéletesen működtetné.
Gondoljunk csak bele abba, hogy egy apró tervben is mennyi hiba van, hát még egy „sokszereplős” hatalmasban…
Elmélet a valóságra
Hihetőbb elmélet az, hogy mondjuk a tudósok jobbítani akarják a világot, emellett meg is akarnak élni. Kitalál valaki egy sok erőforrást igénylő nagyszabású dolgot, melyet kemény munkával, komoly kompromisszumokkal, az erőforrások megteremtésével megvalósít.
Ám a tervben hiba van, így nem az emberiség javát szolgálja, hanem – mondjuk – az előnyök mellett rombolja a természetet. Még több pénz, erőforrás kell a tökéletesítésre.
Végül teljesen parttalan, ártalmas, esetleg pusztító dolog lesz a sok küzdés és leginkább megalkuvás által, hiszen az eredeti tervet, mindenki aki hozzájárult, módosítja valamennyire saját érdekei miatt. Ostobaság ebben összeesküvő gonoszságot feltételezni.
A megoldás
Tégy magad körül és magadban rendet! Fejezzük be a rettegést és okoskodást.
Mi volna, ha végre nem a „nagyszabású” tervekre koncentrálnánk, hanem saját kicsi életünkre, melyben minden lehetőség megvan arra, hogy megtaláljuk személyes utunkat, élhető nyugalmunkat, a minket körülvevő emberekhez megtalálnánk az utat?
Ugyanis, ha mi erősen állunk lábunkon, érzelmi biztonságot építettünk ki magunk körül, semmilyen összeesküvő hatalmasságnak nincs hatalma felettünk – mert az öntudatos, „éntudatos”, megbízható és egymást segítő barátságokkal rendelkező ember irányíthatatlan.
Még akkor is, ha sok a nehézség, hiszen mióta világ a világ, a pénztelenség és betegség, a háború és politikai érdekek is jelen vannak – a megoldás a lelkedben van, azaz a megoldás te magad vagy.