A legtöbb munkahelyen személyesebb ügyekről is csevegünk a kollégáinkkal, de általában magunk döntjük el, mennyi mindent osztunk meg másokkal. A pandémia azonban ezt is megváltoztatta.
Nyitott könyv lett az egészségünk is
Míg korábban a családi és lakhatási körülményeink magánügynek számítottak, most ezek egy része a cégünk számára is nyilvánossá vált, hasonlóan az egészségügyi helyzetünkhöz. Bizonyos munkakörökben bizonyos egészségügyi változásokról eddig is be kellett számolni, a világjárvány azonban mindent felülírt.
Sok dolgozó érezte úgy, hogy jeleznie kell a főnökének, ha valamilyen egészségügyi probléma miatt magasabb kockázati csoportba tartozik. Esetleg emiatt nem vállalna bizonyos munkákat, vagy otthonról dolgozna. Ez sokszor olyan betegségek feltárását jelentette, amelyekről az adott dolgozó éveken keresztül nem beszélt senkinek a munkahelyén, mert a magánügyének tartotta azt.
A fogyatékossággal, egészségügyi problémával vagy sérüléssel élő dolgozók a globális piac 10%-át alkotják – mondja Brendan Roach, a fogyatékkal élő munkavállalók londoni székhelyű PurpleSpace intézetének stratégiai igazgatója. De mivel ezek az állapotok nem mindig nyilvánvalóak, sok munkaadónak esetleg fogalma sem lehetett arról, hogy fogyatékkal élő alkalmazottja van.
„Sokaknak olyan fogyatékossága van, amely nem látható vagy nem azonnal nyilvánvaló, például diszlexia, szorongás, vagy akár cukorbetegség”
– mondja Roach.
„Amit a járvány tett, az az, hogy megváltoztatat, amit a munkáltatódnak tudnia kell az egészségedről. Bizonyos értelemben ez nagyon jó – normalizálja az egészségről és a munkáról szóló beszélgetéseket” – mondja Roach.
Hozzáteszi, megvannak az okok, amelyek miatt a láthatatlan fogyatékossággal élő emberek úgy döntöttek, hogy nem teszik közzé ezt az információt a pandémiát megelőzően. „Van egy bizonyos mértékű félelem. Ha elmondom a munkáltatómnak, hogy van ilyen állapotom, akkor másképp fognak-e bánni velem, vagy visszatart-e ez a lehetőségeimtől?”