Nem vagyok szuperanya, csak szuper anya – ahogy te is!

Nem vagyok szuperanya, csak szuper anya – ahogy te is!

Címlap / Életmód / Család / Nem vagyok szuperanya, csak szuper anya – ahogy te is!

A szuperanyák kívülről

A virtuális tér tele van olyan anyákkal, akiket mi, a hétköznapi anyák nagyon irigylünk. Nekik minden mindig sikerül. A sütijeik tökéletesek, a sminkjük mindig ragyogó, a bőrükön nincs egy ránc sem, és tűsarkúban is képesek főzni. A gyerekeik tüchtig kis fickók, egytől-egyig kitűnő tanulók és kiváló sportolók. Persze anyu is az, mármint kiváló sportoló, mert saját magára is jut ideje. Ahogy írtam, ezek az anyák a virtuális térben léteznek. De mi vajon a valóság?

strike0/istockphoto.com

A szuperanyák szerintem

Mindannyian szeretnénk jól csinálni ezt az anyaságnak nevezett kalandjátékot. Vannak, akiknek kicsit nehezebben sikerül leküzdeni az akadályokat, és vannak, akik lazábban kezelik a dolgokat. Annyira jók akarunk lenni, hogy valójában sokszor csak frusztrált, agyongyötört nő marad belőlünk, akinek már a nap végén semmihez sincs kedve. És ez MINDENKIVEL megtörténhet.

Azokkal a nőkkel is, akik a közösségi oldalakon tündökölnek a családjuk körében.

Ám a „Facebook szuperanyák” miatt a hétköznapi anyák nem érzik magukat elég jónak. Pedig mindenki szuper anya, csak nem egymáshoz kellene hasonlítanunk magunkat, hanem felfogni végre azt, hogy a gyermekeink számára mi vagyunk szuperek. Minden gyermeknek a saját édesanyja a szuperanya.

Hidd el hát magadról, mert ha nem teszed, azzal üzensz a gyermekednek is, aki olyan, mint a szivacs, vagyis mindent megérez, magába szív, és magával hordoz.

Túl szép, hogy igaz legyen

Ez a mondás az egyik legigazabb a világon. Ami túl idilli, ott általában valami nem stimmel. Ha egy kicsit megkapargatnánk a felszínt, bizonyára sok csontváz esne ki abból a bizonyos szekrényből. Sok-sok életből csak egy kis részt látunk, ez alapján ítélkezünk, ám ezekből a szuper fotókból, kiadott részletekből még nem igazán tudhatunk semmit. Hajlamosak vagyunk csak azt látni, amit akarunk.

Nem tudjuk, nem látjuk, hogy a szuperanya is fáradt, sokszor használhatatlan ő is a nap végére és neki is néha nagyon elege van. Emiatt persze bűntudata van, mert nem tudja elvégezni a napi dolgait. Mindenkinél vannak ilyen helyzetek, ezt nem kell szégyellni, de nem is kell az ellenkezőjét elhitetni másokkal.

Oldalak: 1 2

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást