Amikor a gyerekeim kicsik voltak, sok olyan anyukával találkoztam, aki időt és pénzt nem kímélve folyamatosan kreatív játékokat játszott a gyerekeivel, mindig mindenre volt megoldása, és egyikük sem mondta soha a gyereknek, hogy „Azért, mert én azt mondtam”. Bevallom, én sokszor zártam le ezzel olyan vitákat, amelyeknek nem láttam értelmét. A gyerekeim számára mégis, ezzel együtt is én vagyok a szuper anya.
A szuperanyák kívülről
A virtuális tér tele van olyan anyákkal, akiket mi, a hétköznapi anyák nagyon irigylünk. Nekik minden mindig sikerül. A sütijeik tökéletesek, a sminkjük mindig ragyogó, a bőrükön nincs egy ránc sem, és tűsarkúban is képesek főzni. A gyerekeik tüchtig kis fickók, egytől-egyig kitűnő tanulók és kiváló sportolók. Persze anyu is az, mármint kiváló sportoló, mert saját magára is jut ideje. Ahogy írtam, ezek az anyák a virtuális térben léteznek. De mi vajon a valóság?
A szuperanyák szerintem
Mindannyian szeretnénk jól csinálni ezt az anyaságnak nevezett kalandjátékot. Vannak, akiknek kicsit nehezebben sikerül leküzdeni az akadályokat, és vannak, akik lazábban kezelik a dolgokat. Annyira jók akarunk lenni, hogy valójában sokszor csak frusztrált, agyongyötört nő marad belőlünk, akinek már a nap végén semmihez sincs kedve. És ez MINDENKIVEL megtörténhet.
Azokkal a nőkkel is, akik a közösségi oldalakon tündökölnek a családjuk körében. Ám a „Facebook szuperanyák” miatt a hétköznapi anyák nem érzik magukat elég jónak. Pedig mindenki szuper anya, csak nem egymáshoz kellene hasonlítanunk magunkat, hanem felfogni végre azt, hogy a gyermekeink számára mi vagyunk szuperek. Minden gyermeknek a saját édesanyja a szuperanya.
Hidd el hát magadról, mert ha nem teszed, azzal üzensz a gyermekednek is, aki olyan, mint a szivacs, vagyis mindent megérez, magába szív, és magával hordoz.
Túl szép, hogy igaz legyen
Ez a mondás az egyik legigazabb a világon. Ami túl idilli, ott általában valami nem stimmel. Ha egy kicsit megkapargatnánk a felszínt, bizonyára sok csontváz esne ki abból a bizonyos szekrényből. Sok-sok életből csak egy kis részt látunk, ez alapján ítélkezünk, ám ezekből a szuper fotókból, kiadott részletekből még nem igazán tudhatunk semmit. Hajlamosak vagyunk csak azt látni, amit akarunk.
Nem tudjuk, nem látjuk, hogy a szuperanya is fáradt, sokszor használhatatlan ő is a nap végére és neki is néha nagyon elege van. Emiatt persze bűntudata van, mert nem tudja elvégezni a napi dolgait. Mindenkinél vannak ilyen helyzetek, ezt nem kell szégyellni, de nem is kell az ellenkezőjét elhitetni másokkal.
De vajon mitől szuperanyu a szuperanyu?
#1. Mindent egyedül csinál – látszólag
Ahhoz, hogy egy nő mindig csodásan nézzen ki, és minden klappoljon otthon is, segítségre van szüksége. Ennyi minden nem megy egyedül. Sokan alkalmaznak házvezetőt, a gyerekek mellé bébiszittert – csak épp erről nem szól a fáma a posztokban.
#2. Mindig tökéletes – …nek látszik
Vagyis csak olyan dolgokról ad hírt, amik pozitívak. Jól sikerült bizonyítvány, szép sportteljesítmény, csodás fogyás és még sorolhatnánk. Azonban arról, hogy milyen nagyon kiégett és fáradt, semmit nem enged ki. Általában a személyes emberi kapcsolataiban sem mutatja, ha valami nem sikerül. Természetes, hogy nem szeretjük, ha mások folyton azt látják rólunk, hogy totál kikészülünk a hétköznapok alatt, de ha így van, miért ne vállaljuk?
#3. A negatívumokról egyáltalán nem beszél
Senkinek sem! Még otthon is sokszor véka alá rejti az érzéseit. Ezáltal szinte mindenkinek rejtély. Az állandó mosolya csak álca, bár ráfagyott az arcára, és már csak ezzel tudod elképzelni. Minden családban vannak döccenők, de ő ezeket elrejti, nem akarja megmutatni, ahogy a saját gyengeségeit sem.
