Azerbajdzsán kultúrájában fontos szerepet játszik a tűz, ez a mélyről gyökerező kapcsolat pedig egészen az ősi zoroasztriánus gyökerekből ered.
Azerbajdzsánt „a tűz földjeként” is ismerik, köszönhetően hatalmas kőolaj- és földgázkészleteinek. Amikor Marco Polo a 13. században ellátogatott a Kelet-Kaukázusba, emlékirataiban a régió természetes „olajkútjairól” mesélt. Az ország bőséges földgázkészletei döntő szerepet játszottak az elmúlt 150 év gazdasági fejlődésében.
A tűz azonban mélyen beépült az azerbajdzsáni kultúrába és mitológiába, amióta a zoroasztrizmus, a világ egyik legrégebbi monoteista vallása több mint 3000 évvel ezelőtt gyökeret vert a térségben.
A tűz központi szerepet játszik a zoroasztrizmusban, és ez az elem képviseli a világot teremtő egyetlen Isten fényét, bölcsességét és igazságát: Ahura Mazdáét. A zoroasztriánusok számára a tűz hidat képez a spirituális és a fizikai között – egy szent csatorna, amelyen keresztül a halandó hívők kapcsolatba léphetnek Istennel, és védelmet nyerhetnek a sötétségben élő démoni erőkkel szemben.
Egyetlen rituálét sem végeznek a tűz jelenléte nélkül, és számos templomot építettek azzal a céllal, hogy a hívő közösségek számára mindig égjenek ezek a szent lángok. A templomok a földből felszabaduló, és örökké lángoló gázcsóvák köré épültek, lenyűgöző egységet teremtve az ember alkotta épület és a természet misztikus ereje között.
Egyes tudósok szerint Azerbajdzsán neve az azar („tűz”, fárszi nyelven) és a baygan („védelmező”) szavak kombinációja lehet – vagyis leginkább úgy fordítható: „aki őrzi a tüzet”.
A templomokban őrzött tűz jelentése
Ma az azerbajdzsániak többsége muszlim, de a zoroasztriánus hit, szokások és hagyományok továbbra is jelen vannak a kultúrában. A tavasz eljövetelét ünnepelve Azerbajdzsán minden évben megünnepli a Nowruz-t, a perzsa újévet. Ezt a hagyományt a zoroasztriánus folklór alakítja, és a Nowruz Azerbajdzsán egyik legnagyobb ünnepe.
„Nowruzkor tüzet rakunk az udvaron” – magyarázta Ayshan Sharifova, a TES Tour Baku idegenvezetője a BBC újságírójának. „Shekerburát, baklavát, goghal és más süteményeket sütünk. Ezek azok az édességek, amelyeket kifejezetten a Nowruzra készítenek. Mindegyikük a természet tavaszi ébredésének különböző szakaszát jelképezi: a shekerbura félhold alakú, a baklava csillag alakú, a goghal pedig nap alakú.”
A megújulás zoroasztriánus felfogása és a természet iránti tisztelete a mai Azerbajdzsánban is erős maradt. A Nowruz március 21-re esik, de Azerbajdzsánban – Iránnal ellentétben – az ünnepet megelőző négy héten át tartanak ceremóniákat. „Az ünnep előtti négy kedd mindegyike a négy elem – víz, tűz, szél és föld – egyikét jelképezi. Az emberek tánccal, énekléssel és játékokkal ünnepelnek” – mondta Sharifova.
A zoroasztriánusok számára a természet telet követő megújulása lehetőséget kínál az önmegújításra. A tűz hasznos eszköz erre a célra. Azerbajdzsán-szerte máglyákat gyújtanak a városokban és falvakban, amelyeket azok ugranak át, akik azt remélik, hogy maguk mögött hagyják a szerencsétlenségüket, és frissen kezdik az új évet.
A szent lángok azonban nemcsak az ünnep idején, hanem egész évben égnek az erre a célra épített a templomokban, amelyek fáklyaként ragyogják meg Azerbajdzsán vadregényes táját. Az épületek még a vallást nem követők számára is lenyűgöző látványt kínálnak.