Egyedül
Egymással élünk, de inkább egymás mellett. Nem is beszélgetünk, egymásra sem nézünk. Mióta elmúltam hetven, a magány olyan elemi erővel tört rám, hogy néha úgy érzem, belehalok. Az, hogy ez az ember itt van mellettem (fizikailag) semmit nem enyhít rajta, sőt: a jelenléte csak felerősíti az egyedüllétemet. Feloldódtam és eltűntem emberként ebben a házasságban. Úgy érzem, nem teljesítettem be az életem, csak másoknak akartam megfelelni, amikor férjhez mentem. Most a lelkemben érzett üresség az az ár, amit ezért fizetek.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom





