Mégis az önértékelés az, ami számít
A kutatók viszont hangsúlyozták, hogy lényegében nem a kor az, ami kevésbé válogatóssá tesz minket, hanem az, hogy hova helyezzük el magunkat egy képzeletbeli listán, avagy milyen az önértékelésünk.
Akik úgy vélik, hogy jó partnerek lennének, azok nem bevonzzák a hasonlóan ideális társat maguk mellé, hanem eleve másként, több hittel, önbizalommal állnak a párkereséshez.
Az ilyen emberekhez a környezet is hasonlóan viszonyul: a magabiztos, önálló, tervekkel teli nőkhöz gyakran eleve olyan férfiak mernek csak közeledni, akik „meg is ütik a mércét”. Ezzel szemben azok, akik alulértékelik magukat, nemtől függetlenül nehezebben találnak maguknak partnert. Az ilyen emberek automatikusan úgy ítélik meg, hogy egyszerűen nincsenek „normális” jelöltek a környezetükben, ezért kénytelenek lejjebb engedni az igényeiket, ha valaha párt akarnak találni maguknak.
Bár a nők sokszor elkeseredettebbnek tűnnek ezen a téren, valójában a férfiak kullogtak a lista végén, mégpedig az idősebb férfiak. Ez szintén némi meglepetésre adhat okot, hiszen általános sztereotípiaként él a társadalmunkban, hogy az idősebb férfiak már olyan egzisztenciával, anyagi háttérrel rendelkeznek (különösen akkor, ha odáig nem találtak párt maguknak), hogy gond nélkül és örömmel válogatnak a fiatalabb korosztályban is. Úgy tűnik azonban, ők értékelik a leginkább alul saját magukat, és talán ezért is van az, hogy jóval inkább az esetleges anyagi hátterükkel keresnek maguk mellé partnert, nem pedig a személyiségükkel. Olvass még a témában
Képek forrása: nd3000/Depositphotos.com, DragonImages/Depositphotos.com, dima_sidelnikov/Depositphotos.com
