Az adjuvánsok születése
1925-ben Gaston Ramon kísérletbe kezdett, amelyet még ő is „érdekesnek” írt le. Néhány évvel korábban a francia állatorvos egy új diftéria vakcinát próbált ki lovakon. Véletlenül felfedezte: néhány állat reagálva csúnya tályogokat fejlesztett ki az injekció beadásának helyén, ám ezeknél az állatoknál erősebb immunválasz alakult ki. Ez elgondolkodtatta – mi mást adhatna hozzá az oltáshoz, hogy ösztönözze ennek bekövetkezését?
A következő évben Ramon számos furcsa alapanyagot tesztelt, látszólag annak alapján, ami történetesen a konyhai szekrényekben volt. A diftéria elleni vakcinával együtt szerencsétlen betegeinek tápiókát, keményítőt, agart, lecitint – olajos emulziót, általában csokoládéban található – és még zsemlemorzsát is beadtak.
A kísérletek sikeresek voltak. Azok az állatok, amelyek vakcinát kaptak Ramon főzeteivel, lényegesen több antitestet termeltek, mint azok, amelyek nem, ami arra utal, hogy az oltás jobban megvédte őket a diftéria ellen. Olvass még a témában
Mi az életfeladatod? Megmutatja a születési dátumod utolsó számjegye
Beköltöztem az új lakásomba, és az első éjszaka óta tudom, hogy nem vagyok ott egyedül
Egy őszi alapanyag, amit eddig rosszul használtál, pedig igazi komfortkaja lehet belőle
„Többet kerestem, a végén mégis én maradtam nincstelen” – neked mit tanított a válás a pénzről?
És így megszületett az „adjuvánsok” területe, ami a latin „adjuvare” szóról kapta a nevét, vagyis „segíteni” vagy „támogatni”. Ezek olyan anyagok, amelyekkel hatékonyabbá tehetjük az oltásokat. A mai napig széles körben használják őket – és nem kevésbé furcsák, mint amilyennek a kezdetek kezdetén voltak.
⚖️KisokosBMI-kalkulátortesttömegindex és haskörfogat→Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
