Ül valaki a kertben, kezében egy régi fénykép, és azt mondja: akkoriban minden egyszerűbb volt, boldogabbak voltunk, jobban összetartott a család. Közben persze elfelejti azt a nyarat, amikor hetekig nem volt pénz semmire, vagy azt a vitát, ami majdnem szétszakította az egész rokonságot.
A rózsaszín köd, ami mindent belenget
A kognitív pszichológiában jól ismert jelenség, hogy az idő múlásával a kellemetlen érzések gyorsabban halványulnak az emlékezetünkben, mint a kellemesek. Ezt a szakirodalom fading affect bias néven említi: egy rossz élmény tényei megmaradnak, de a hozzá kapcsolódó negatív érzelmi töltet fokozatosan lekopik róla, míg a jó emlékek érzelmi fénye sokkal tovább világít. Így évek múltán könnyebben idézzük fel egy régi nyaralás melegét, mint az odafelé vezető út dugóit vagy a veszekedést a szállásfoglalás miatt.
Ez nem hazugság, amit tudatosan mesélünk magunknak, hanem az agy egyfajta védekező mechanizmusa. Ha minden fájdalmas részletet ugyanolyan élesen őriznénk, mint amilyen élesen átéltük, az érzelmi teher idővel elviselhetetlenné válna. Olvass még a témában
„Azt hittem, barátok vagyunk, de így is csak a bugyimba akart kerülni” – Házas férfiak és az ő barátságaik
Salsa és bachata – Ezt tanultam a kapcsolódás művészetéről a táncparketten
A saját vállalkozás árnyoldala, amit csak akkor értesz meg, ha már benne vagy
Nem akarok mindent elengedni – van, hogy igenis jár, hogy rosszul érezzem magam
Az emlékezet tehát nem archívum, hanem szerkesztő: válogat, tompít, és sokszor át is ír.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
