A vendég
Úgy éreztem, hogy én csak vendég vagyok az életében. Amikor elbúcsúztam, kapálózott hogy maradjak, de akkor én már érzelmileg kicsekkoltam, mert belefáradtam a mellékszerepbe. Tavaly mentem férjhez, vele úgy érzem, hogy egymás életének főszereplői vagyunk.
Kimerülten
Nagyon fárasztó olyan busz után futni, ami nem vesz fel. És ez nem azt jelenti, hogy én nem futok elég jól hanem azt, hogy az nem én buszom. Én ma már a jó buszon ülök, neki viszont azóta sincs utasa, nem vett fel senkit.
Anyós
Három éve voltunk együtt, fülig szerelmesek voltunk, de tudtam, hogy az anyja nem szeret, mert nem voltam az a háziasszony-típus, akit ő elképzelt a kisfia mellé. Én nem főztem, a saját kis vállalkozásomat vezettem és egyelőre nem akartam gyereket. Amikor hétvégén focimeccs volt, nem a konyhában diskuráltam vele receptekről – mint az előző barátnő – hanem én is néztem a mérkőzést a párommal, apósommal és sógorommal. A görögországi nyaraláson vártam a gyűrűt, de nem kaptam. A szülinapomon sem, az évfordulónkon sem és karácsonykor sem. Végül rákérdeztem, mi a terve velem, szerinte merre megy a kapcsolatunk. Lesütötte a szemét és azt mondta, az anyja nem adta áldását, ezért nem tudta eddig megkérni a kezem, de „dolgozik rajta.” Másnap elköltöztem. Ennek négy éve és ma egy olyan férfi jegyese vagyok, akinek nem kellett ehhez engedélyt kérnie az anyjától. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
