A meghallgatás
Amikor a barátaival voltunk, mindig úgy éreztem, mintha meghallgatáson lennék. Vagy munkainterjún. Emlékszem, hogy minden alkalommal erőltetett mosollyal fogadtak. Kedvesnek tűntek, de nem éreztem tőlük semmi melegséget, csak távolságtartást. Emlékszem, milyen pillantásokat váltottak, amikor felálltam az asztaltól. Az ártatlannak tűnő, mégis kissé bántó kérdéseikre. Hogy minden ilyen találkozó után úgy értem haza, hogy teljesen ki voltam merülve, mert végig szorongtam velük. Egy idő után rájöttem, hogy sosem fognak elfogadni. Egyszerű vidéki lány voltam, diploma nélkül, esélyem sem volt ennél a (pszeudo) entellektüel – de valójában csak sznob – társaságnál. Érdekes, az új pasim orvos és a legtöbb barátja is az, mégis az első perctől kezdve tárt karokkal fogadtak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
