Szingliként legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Főként azért, mert rá vagyunk kényszerülve arra, hogy mindent egymagunk oldjunk meg. Ezáltal csak jobbak leszünk, fejlődünk, viszont párkapcsolatba csöppenve szeretjük elrejteni valós képességeinket a férfi elől.
Tűzben edzett
Valószínű nincs erősebb és karakánabb egy szingli nőnél, mivel rá van utalva arra, hogy az egész életét egyedül oldja meg. Vezeti saját háztartását, dolgozik és bizony rá hárulnak a férfias tevékenységek is. Hiszek abban, hogy életünkben legalább egyszer át kell élnünk az egyedüllétet és a vele járó nehézségeket, mert így soha nem leszünk senkire ráutalva.
Persze először sokkoló a mélyvíz, de egy idő után már egyre találékonyabban nézünk szembe az éppen aktuális problémával. Sőt, talán még azt is kijelenthetjük, hogy a probléma szót is egyre kevesebbszer használjuk. Megedződünk egyedül és ez azt is jelenti, hogy a mérce is egyre magasabb lesz párválasztás során, hiszen nehezen tudunk nőnek maradni egy olyan párkapcsolatban, ahol továbbra is mi hordjuk a nadrágot.
Olyan nehéz ez a szatyor!
Nagyon szeretem azokat a videókat, melyekben nők megmutatják, hogyan viselkednek férfiak társaságában és nélkülük. Előbbi esetében hajlamosak törékeny, botladozó hercegnőknek mutatni magukat, akik két falat salátát esznek és nem bírják el a nehéz szatyrokat. Majd a következő vágókép már azt mutatja, ahogy egyedül viszik fel a lakásba a nehéz szatyrokat, ásványvizeket és a tv előtt borozva majszolgatják pizzájukat, vagy hamburgerüket. Kétféle magyarázat létezik erre a szórakoztató jelenségre.
Elképzelhető, hogy a nőkben él egyfajta elvárás önmagukkal szemben, hogy miként kellene viselkedniük férfi társaságában, amitől azt a képet festi magáról, amit megálmodott.
Az ettől való eltérés már nőietlennek, sőt egyenesen visszataszítónak minősülhet számára. A férfiak védelmében viszont elmondható, hogy az esetek többségében ez a torz elvárás csak a nők fejében él és senki nem kényszeríti őket a hercegnői szerepkörbe. A másik magyarázat ennék kiábrándítóbb. Sok olyan férfi van, aki elvárja, hogy egy nő gyenge és kiszolgáltatott legyen mellette, de legalábbis ezt a látszatot keltse.
Az egó hatalma
Mindez az egó játéka, hiszen egy érzelmileg éretlen férfi csak a nő gyengesége által tudja magát igazi férfinak érezni. Ez nem egyenértékű azzal, hogy valakire férfiként tudjunk nézni és elengedhessük keménységünket mellette. Való igaz, hogy egy kapcsolaton belül a nő képviseli a gyengéd, finom oldalt, a férfi pedig a kemény, védelmező vonalat. Ez viszont nem egyenlő az alá-fölé rendelt viszonnyal és elnyomással.
A harmónia akkor áll be, amikor a férfi nem a nő gyengeségéből táplálkozik, hanem erejéből.
Természetesen ez nem verseny, tehát a nőnek sem dolga, hogy lenyomja a férfit, csupán meg kell találni az arany középutat, ahol mindketten a saját oldalukat képviselhetik. Máskülönben borulnak az erőviszonyok és torz kép alakul ki mindkét félben a kapcsolatukban elfoglalt helyükről. A férfi egót nem egyszerű lehalkítani, sok nő behódol neki és akár egy életet is képesek annak szentelni, hogy ezt az egót táplálják.
Természetesen ez nem vezet jóra, hiszen egy idő után nagyon terhes ez a szerepkör és nehéz belőle szabadulni. Már a kapcsolat elején jó tisztázni az erőviszonyokat és nekünk, nőknek nem kell botladozó barbie babának mutatkoznunk férfi társaságában. Merjük megmutatni, hogy akár egyedül is helyt állunk az életben, ezzel érzékeltetve függetlenségünket.