Útközben a gyerek minden tiltakozása ellenére még beszaladunk a zöldségeshez, és a vacsora hozzávalóit is a hátamon viszem. Még szerencse, hogy reggel szóltam a férjemnek, hogy menjen be a patikába, mert elfogyott a gyerek gyógyszere, így az most van, már csak azt kell elérnem, hogy be is vegye, körülbelül egy óra múlva.
Nem szabad elfelejtenem. Pedig könnyen elfelejtek mostanában dolgokat, felmondott a kedvenc bölcsis nénink, és emiatt aggódom, feszült vagyok. A férjem, ha éppen nem dolgozik, igyekszik ugyanúgy kivenni a részét.
Leviszi a gyereket pocsolyázni és bepakolja a mosogatógépet, de utána kell szólnom reggel, hogy vigyen váltás nadrágot a bölcsibe. Ha nem írom össze neki a bevásárlólistát, nem hoz semmi zöldséget, pedig muszáj több rostot ennie a lányunknak.
Tényleg, ezt a spárgát vajon levesnek jobban megenné, mint párolva? Közben megcsörren a telefonom, egy munka miatt hívnak, és egy rövid pillanatra úgy érzem, el fogom sírni magamat. Egy hatalmas, megpakolt szekeret egyensúlyozok a vállaimon, és a gondolattól, hogy valaki rá akar tenni még egy lapáttal, szinte összeroppanok.
Aztán erőt veszek magamon, felveszem a telefont és a tőlem telhető legnagyobb lelkesedést magamra erőltetve válaszolgatok. Utána felírok magamnak még egy dolgot a feladataim listájára, és még egy tételt a mentális listámra, ami miatt aggódhatok.
Nem vigasztal, hogy nem vagyok egyedül: az anyák többsége naponta éli át mindezt.
Egyenlő munkamegosztás? Aligha!
Számos tanulmány kimutatta, hogy a heteroszexuális kapcsolatokban továbbra is a nők végzik a házimunka és a gyermekgondozás nagy részét. Sok pár célja, hogy a felelősségét 50:50 arányban felossza.
Ennek ellenére különböző strukturális és társadalmi-gazdasági okokból végül jellemzően nemek szerint osztják fel a feladatokat. Még azoknál a pároknál is, akik úgy gondolják, hogy egyenlő munkamegosztást értek el, a gondozás rejtettebb formái általában a nőre esnek.
Valójában az egyre növekvő számú kutatás azt jelzi, hogy a háztartási feladatok ellátásával a nők sokkal több kognitív és érzelmi munkát végeznek, mint a férfiak.
Sokan emiatt úgy gondolják, hogy hiába beszélünk róla most többet, mint talán bármikor korábban, a nemek közötti egyenlőség nem csak megtorpant, de vissza is fordult.
Hiszen a nők munkába állásával nem csökkentek az otthoni terheik, vagyis a meglévő feladataik mellé kaptak új társadalmi feladatokat. A kulisszák mögötti munka szélesebb körű megértése segíthet a pároknak a munka egyenlőbb elosztásában – ami, bár kezdetben nehéz lehet, jelentősen könnyítheti az anyák terheit.
Láthatatlan és végtelen munka
Szakértők szerint ezt a rejtett munkát három, egymást némileg kategóriába lehet sorolni.
- Van a kognitív munka, amely a háztartási felelősség minden gyakorlati elemére vonatkozik, ideértve a gyerekprogramok megszervezését, a vásárlást és a nap tervezését.
- Aztán ott van az érzelmi munka, amely gondoskodik a család békéjéről; a viták lecsendesítése, ha a gyerekek összevesznek vagy hisztizni kezdenek, vagy éppen aggódnak az iskolai eredményeik miatt.
- Harmadszor: a mentális terhelés, ami a kettő metszéspontja: mindannak előkészítése, megszervezése és előrelátása, amit érzelmi vagy gyakorlati szinten meg kell tenni azért, hogy a dolgok gördülékenyen haladjanak.
A láthatatlan munka mérése ugyanakkor – éppen azért, mert kevésbé látványos – nehézségekbe ütközik. 2019-ben Allison Daminger, a Harvard Egyetem szociológiai és szociálpolitikai doktorjelöltje megállapította, hogy bár a kognitív háztartási munkával foglalkozó tanulmányának legtöbb résztvevője ugyan rájött, hogy a nők végzik az otthoni teendők oroszlánrészét, ettől még erre nem kezdtek „normális munkaként” tekinteni.
35 pár vizsgálata során megállapította, hogy a férfiak olyan szavakkal hivatkoztak a feleségükre, mint a „projektmenedzser”. Azt mondták, hogy „több dolgot követ nyomon”.
Kutatók szerint egyébként a mentális terhelés azért is helyeződik a nőkre, mert a társadalmi szerepek miatt ők eleve hajlamosabbak többet aggódni. Mi vagyunk azok, akik folyamatosan megkérdőjelezzük a teljesítményünket, azon rágódunk, hogy vajon eleget teszünk-e a különböző területeken.
Szünet nélkül azt mérlegeljük, hogy a döntéseink milyen hatással lesznek a gyermekeink jövőjére.
Mindez persze nem pusztán azért alakult így, mert a nőknek annyira természetében lenne az aggódás. Sokkal inkább azért, mert a tetteink más megítélés alá esnek. Ha halomban áll a mosatlan, vagy már megint pizzát rendelünk vacsorára, az a társadalom szemében még mindig a nőkre vet rossz fényt.
Azt implikálja, hogy az anya feladata ezekről a dolgokról gondoskodni. Ha a gyerek szedett-vedett ruhákban megy a játszótérre, és azt mondjuk, „apa öltöztette”, akkor ez aranyos és vicces. Ha ugyanezt anya teszi, akkor ő rossz szülő.
Nyomot hagy a karrieren és a kapcsolaton is
Egy svéd tanulmány kimutatta, hogy amikor a nők igazságtalannak tartották a házimunkák elosztását, és szerették volna, ha a partnerük jobban kivette volna a részét a feladatokból és a felelősségből, az növelte a különválás kockázatát. Ugyanez igaz volt azokra a kimerült anyákra is, akik megpróbáltak segítséget kérni.
Mikor azt nem kapták meg, és ezért újra és újra kérniük kellett, a segítségkérésüket a partnerük „nyaggatásnak” minősítette. „Ez megviseli a kapcsolatokat” – mondja Daniel Carlson szociológus, az Utah-i Egyetem munkatársa. A szakember megállapította, hogy a gondozási feladatok egyenlőtlen elosztása a párkapcsolatokban idővel kevesebb szexhez is vezet.
Ha a nők túlfeszítettek otthon, ez azt is jelenti, hogy sokan úgy érzik, hogy fizikailag vagy szellemileg nem képesek még a munkában is plusz órákat vállalni. Így a nemek közötti bérszakadék tovább növekszik.
A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók többségét például a nők teszik ki, akik viszont kisebb eséllyel kapnak béremelést vagy előléptetést a gyermekvállalás után, ami még nehezebbé teszi a karriercéljaik megvalósítását.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
1 hozzászólás
apa
2021.05.30., 09:07„Hiszen a nők munkába állásával nem csökkentek az otthoni terheik …”
Semmi gond, tessék megfizetni a dolgozó apát, hogy eltarthassa egy fizetésből a teljes (4-5-6 fős) családot, mint még 100 évvel ezelőtt megtehette pl. a falusi jegyző dédnagyapám…
Nem lehet, hogy a nagy egyenjogúsodást használta ki a tőke?