Hiába igyekszik a férfi. A láthatatlan munka szinte csak a nőket terheli

Az ajtóban leveszem a cipőmet, és visszaszaladok elindítani a mosógépet. Ha nem most indítom el, akkor nem jár le a program, mire visszajövünk a játszótérről, és másnapra nem lesz tiszta zokni.

Útközben a gyerek minden tiltakozása ellenére még beszaladunk a zöldségeshez, és a vacsora hozzávalóit is a hátamon viszem. Még szerencse, hogy reggel szóltam a férjemnek, hogy menjen be a patikába, mert elfogyott a gyerek gyógyszere, így az most van, már csak azt kell elérnem, hogy be is vegye, körülbelül egy óra múlva.

Nem szabad elfelejtenem. Pedig könnyen elfelejtek mostanában dolgokat, felmondott a kedvenc bölcsis nénink, és emiatt aggódom, feszült vagyok. A férjem, ha éppen nem dolgozik, igyekszik ugyanúgy kivenni a részét.

Leviszi a gyereket pocsolyázni és bepakolja a mosogatógépet, de utána kell szólnom reggel, hogy vigyen váltás nadrágot a bölcsibe. Ha nem írom össze neki a bevásárlólistát, nem hoz semmi zöldséget, pedig muszáj több rostot ennie a lányunknak.

Tényleg, ezt a spárgát vajon levesnek jobban megenné, mint párolva? Közben megcsörren a telefonom, egy munka miatt hívnak, és egy rövid pillanatra úgy érzem, el fogom sírni magamat. Egy hatalmas, megpakolt szekeret egyensúlyozok a vállaimon, és a gondolattól, hogy valaki rá akar tenni még egy lapáttal, szinte összeroppanok.

Aztán erőt veszek magamon, felveszem a telefont és a tőlem telhető legnagyobb lelkesedést magamra erőltetve válaszolgatok. Utána felírok magamnak még egy dolgot a feladataim listájára, és még egy tételt a mentális listámra, ami miatt aggódhatok.

Nem vigasztal, hogy nem vagyok egyedül: az anyák többsége naponta éli át mindezt.

Egyenlő munkamegosztás? Aligha!

Számos tanulmány kimutatta, hogy a heteroszexuális kapcsolatokban továbbra is a nők végzik a házimunka és a gyermekgondozás nagy részét. Sok pár célja, hogy a felelősségét 50:50 arányban felossza.

Ennek ellenére különböző strukturális és társadalmi-gazdasági okokból végül jellemzően nemek szerint osztják fel a feladatokat. Még azoknál a pároknál is, akik úgy gondolják, hogy egyenlő munkamegosztást értek el, a gondozás rejtettebb formái általában a nőre esnek.

Valójában az egyre növekvő számú kutatás azt jelzi, hogy a háztartási feladatok ellátásával a nők sokkal több kognitív és érzelmi munkát végeznek, mint a férfiak.

Sokan emiatt úgy gondolják, hogy hiába beszélünk róla most többet, mint talán bármikor korábban, a nemek közötti egyenlőség nem csak megtorpant, de vissza is fordult.

Hiszen a nők munkába állásával nem csökkentek az otthoni terheik, vagyis a meglévő feladataik mellé kaptak új társadalmi feladatokat. A kulisszák mögötti munka szélesebb körű megértése segíthet a pároknak a munka egyenlőbb elosztásában – ami, bár kezdetben nehéz lehet, jelentősen könnyítheti az anyák terheit.

Láthatatlan és végtelen munka

Szakértők szerint ezt a rejtett munkát három, egymást némileg kategóriába lehet sorolni.

• Van a kognitív munka, amely a háztartási felelősség minden gyakorlati elemére vonatkozik, ideértve a gyerekprogramok megszervezését, a vásárlást és a nap tervezését.
• Aztán ott van az érzelmi munka, amely gondoskodik a család békéjéről; a viták lecsendesítése, ha a gyerekek összevesznek vagy hisztizni kezdenek, vagy éppen aggódnak az iskolai eredményeik miatt.
• Harmadszor: a mentális terhelés, ami a kettő metszéspontja: mindannak előkészítése, megszervezése és előrelátása, amit érzelmi vagy gyakorlati szinten meg kell tenni azért, hogy a dolgok gördülékenyen haladjanak.

A láthatatlan munka mérése ugyanakkor – éppen azért, mert kevésbé látványos – nehézségekbe ütközik. 2019-ben Allison Daminger, a Harvard Egyetem szociológiai és szociálpolitikai doktorjelöltje megállapította, hogy bár a kognitív háztartási munkával foglalkozó tanulmányának legtöbb résztvevője ugyan rájött, hogy a nők végzik az otthoni teendők oroszlánrészét, ettől még erre nem kezdtek „normális munkaként” tekinteni.

35 pár vizsgálata során megállapította, hogy a férfiak olyan szavakkal hivatkoztak a feleségükre, mint a „projektmenedzser”. Azt mondták, hogy „több dolgot követ nyomon”.

Kutatók szerint egyébként a mentális terhelés azért is helyeződik a nőkre, mert a társadalmi szerepek miatt ők eleve hajlamosabbak többet aggódni. Mi vagyunk azok, akik folyamatosan megkérdőjelezzük a teljesítményünket, azon rágódunk, hogy vajon eleget teszünk-e a különböző területeken.

Szünet nélkül azt mérlegeljük, hogy a döntéseink milyen hatással lesznek a gyermekeink jövőjére.

Mindez persze nem pusztán azért alakult így, mert a nőknek annyira természetében lenne az aggódás. Sokkal inkább azért, mert a tetteink más megítélés alá esnek. Ha halomban áll a mosatlan, vagy már megint pizzát rendelünk vacsorára, az a társadalom szemében még mindig a nőkre vet rossz fényt.

Azt implikálja, hogy az anya feladata ezekről a dolgokról gondoskodni. Ha a gyerek szedett-vedett ruhákban megy a játszótérre, és azt mondjuk, „apa öltöztette”, akkor ez aranyos és vicces. Ha ugyanezt anya teszi, akkor ő rossz szülő.

Nyomot hagy a karrieren és a kapcsolaton is

Egy svéd tanulmány kimutatta, hogy amikor a nők igazságtalannak tartották a házimunkák elosztását, és szerették volna, ha a partnerük jobban kivette volna a részét a feladatokból és a felelősségből, az növelte a különválás kockázatát. Ugyanez igaz volt azokra a kimerült anyákra is, akik megpróbáltak segítséget kérni.

Mikor azt nem kapták meg, és ezért újra és újra kérniük kellett, a segítségkérésüket a partnerük „nyaggatásnak” minősítette. „Ez megviseli a kapcsolatokat” – mondja Daniel Carlson szociológus, az Utah-i Egyetem munkatársa. A szakember megállapította, hogy a gondozási feladatok egyenlőtlen elosztása a párkapcsolatokban idővel kevesebb szexhez is vezet.

Ha a nők túlfeszítettek otthon, ez azt is jelenti, hogy sokan úgy érzik, hogy fizikailag vagy szellemileg nem képesek még a munkában is plusz órákat vállalni. Így a nemek közötti bérszakadék tovább növekszik.

A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók többségét például a nők teszik ki, akik viszont kisebb eséllyel kapnak béremelést vagy előléptetést a gyermekvállalás után, ami még nehezebbé teszi a karriercéljaik megvalósítását.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!