Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
In medias res
Több barátnőmnél végignéztem, ahogyan reménykednek éveken keresztül: talán majd a szülinapomon megkér. Vagy karácsonykor. Esetleg nyaraláskor. Volt, aki kierőszakolta a barátjából, volt, aki tíz év után hoppon maradt. A bátyámnak én mondtam meg kerek perec, hogy kérje már meg a barátnője kezét, mert a lány már nagyon várja és életében nem lesz jobb partnere, ne szalassza el. Amikor a pasim hazajött egy hosszabb üzleti útról, összebújtunk az ágyban és elmondtam neki, hogy annyira hiányzott, hogy nem szeretnék külön lenni tőle többet, ezért szeretném, ha a férjem lenne. Először azt hitte, viccelek, de magához ölelt és azt mondta, ő sem tudja elképzelni nélkülem az életét.
Kacaj
Amikor egyik este összebújva tévéztünk, hirtelen ötlettől vezérelve megkértem a kezét, mire ő elmosolyodott, majd nagy nevetésben tört ki. Azt hittem, kinevet, de odament a hűtőhöz, kivett egy szelet sütit, amit délután hozott és azt mondta, túrjak bele. Egy gyűrű volt benne, aznap este akarta megkérni a kezem.
Olvass még a témában
Ötlet
Azon a nyáron a harmadik baráti esküvőre voltunk hivatalosak és elkezdett bennem is mocorogni a gondolat, hogy négy éve vagyunk együtt, mire várunk még. Ő a kádban ült, én a tükör előtt sminkeltem, amikor megkérdeztem, hogy nincs-e kedve elvenni feleségül. Azt morogta, hogy hagyjam békén a hülyeségemmel, éppen elég nyűg neki eljárni más lagzijára, nemhogy ő majomkodjon egy násznép előtt. Elsírtam magam. Kiderült, hogy nekem ez fontos, neki viszont esze ágában nincs házasodni, soha. Visszagondolva nem bánom, hogy így alakult, legalább kiderült, hogy hiába vártam volna.
A cikk folytatódik, lapozz!
