Nincs semmi új abban, hogy az anyákat hibáztatják a gyermekük autizmusáért

Írta Schuster Borka 2025.11.10.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Az autizmus okainak keresése során gyakran az anyákat hibáztatják, pedig a tudomány már másképp látja az okokat. Fontos felismerni, hogy a genetika jelentős szerepet játszik az autizmus kialakulásában.

Az elmúlt időszakban nagyon sokan foglalkoznak a kérdéssel: mi okozza az autizmus kialakulását? Noha a kérdés fontos, sajnos a válaszokat sokszor inkább politikai tényezők, mint valódi tudományos eredmények táplálják – és nem ritkán az derül ki belőlük, hogy „biztosan az anyák csináltak valamit rosszul”.

4 csillagjegy, akit szinte lehetetlen átverni

A hibáztatás, különösen az anyák felelőssé tétele gyermekük autizmusáért, sajnos hosszú múltra tekint vissza. Az autizmus spektrumzavar (ASD) körüli társadalmi és tudományos diskurzusokban gyakran bukkan fel az a nézet, hogy valaki „tehet róla”, hogy gyermekénél valamilyen neurodivergencia alakult ki.

Történelmi gyökerek

Az anyák hibáztatásának gyökerei már az autizmus fogalmának kezdeti szakaszában megtalálhatók. Az 1940-es években a híres pszichiáter, Leo Kanner, aki az autizmus klasszikus leírásait nagyban meghatározta, megfigyelte, hogy páciensei körében gyakran „magasan képzett”, de szerinte „hűvös és távolságtartó” anyákkal rendelkező gyerekek szerepeltek. Ebből az észlelésből született meg az úgynevezett „hűtő-anya” elmélet (refrigerator mother theory), amely azt állította, hogy az anya szeretetlensége vagy hidegsége okozza az autizmust.

Olvass még a témában

3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett

„A srác, aki a suliban csúfolt, hogy szegények vagyunk, most hajléktalan” – Hogyan szembesültél a karma hatalmával?

Ezt hozza 2026. október 16. a numerológia szerint: befejezések és lezárások

Egy őszi alapanyag, amit eddig rosszul használtál, pedig igazi komfortkaja lehet belőle

Ez az elmélet az 1950-es és 1960-as években vált ismertté, főként az olyan pszichológusok és pszichoanalitikusok munkáján keresztül, mint Bruno Bettelheim. Bettelheim szerint az autizmus hátterében az állhat, hogy az anya nem képes érzelmileg kapcsolódni a gyermekéhez, és ez fejlődési zavarként jelenik meg – ma már természetesen tudjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz. Az autizmus velünk született állapot, vagyis nem az anya viselkedése „váltja ki”, sőt nagyon sokszor éppen a gyermekük minden rezdülésére érzékeny édesanyák azok, akiknek például feltűnik, hogy gyermekük fejlődése eltér a tipikustól.