Ezért egyik este, amikor egyedül voltam otthon, és épp a laptopján akartam filmet nézni, megállt az ujjam egy pillanatra. „Csak egy-két percre pillantok bele, biztos nem találok semmit, és megnyugodhatok, aztán soha többet” – gondoltam, és megnyitottam a Facebookot. Átpörgettem az üzeneteket, majd megkönnyebbülésemre nem találtam semmit, ami arra utalt volna, hogy van valakije. Átjárt a nyugalom, a megkönnyebbülés, és persze a bűntudat, ezért megfogadtam, hogy tényleg nem nézem meg többé az üzeneteit.
Azonban ha egyszer belenézel a párod telefonjába, laptopjába, akkor nincs visszaút. Onnantól kezdve, hogy az ellenőrzés miatt megkaptad a megnyugvást, bizonyos időnként szükséged lesz arra, hogy megerősítsd a tényt, hogy azóta sem változott semmi. Hogy nem jött fura üzenet, vagy gyanús új ismerős. Ami csak egyszeri dolognak indul, sajnos olyan lesz, mint egy függőség, és nem tudsz nemet mondani rá. Ebbe a csapdába pedig én is beleestem. Valahányszor úgy éreztem, valami nem stimmel közöttünk, megtaláltam a módját annak, hogy belenézzek az üzenetekbe.
És előbb-utóbb az ember, ha nagyon akar, talál olyat, ami gyanút ébreszthet benne. Kitörölt üzeneteket, vagy sokszor hívott telefonszámot, az előzményekben egy profilt, amit kétnaponta megnézett…
Mindegy, hogy mit, és mindegy, hogy egyáltalán igaz-e, mert számodra az lesz. Még ha a végén ki is derül, hogy csak a fejedben létezett minden összefüggés, valami akkor is megtörik a kapcsolatban. Olvass még a témában
Újholdkor flörtölünk, teliholdkor beteljesedünk. A holdfázisok és a szexuális élet
„Öt éve nem szexelünk.” – Férfiak, hogyan éltek boldogan egy szexmentes házasságban?
Nem a szatyor nehéz, hanem a férfi egó. Ezért mutatjuk gyengének magunkat
„A szexet néha feladatnak érezzük” – Kellemetlen igazságok a házasságról
