3 éves korunk előtt többet tanulunk, mint egész életünkben – Montessori elvek

„A gyereknek ahhoz, hogy érett emberré váljon, életének első napjától kezdve óriási munkát kell végeznie. Meg kell tanulnia végtagjait rendezetten használni, és környezetének minden részletéről tapasztalatokat kell szereznie. Egy természeti törvény következtében teszi ezt, és nekünk nem szabad megtagadnunk tőle a felnövekedés hosszú és nehéz munkájához szükséges eszközöket.” (Montessori)

Sok felnőtt olyan lényeknek tekinti a kisgyerekeket, akiknek elsősorban „hiányosságaik” vannak, és nem veszi észre a szükségleteiket.

Ahelyett, hogy tudatosítanák magukban és a gyerekekben, hogy milyen gyorsan és jól tanulnak, inkább dorgálásban és tiltásban részesítik őket. Kevesebb megértést és több előítéletet éreznek irántuk. Még nem tartják őket embernek.

Kétéves korunkig az agy emlékeket tároló része még nem elég fejlett. Mégis rengeteg információt és benyomást fogunk fel a külvilágból.

Ezek a korai tanulási sikerek jelentik további életünk alapját, meghatározzák értelmünk és személyiségünk fejlődését.

Kisgyermekkori élményeink bevésődnek a tudatunkba, még ha nem is tudjuk szándékosan felidézni őket.

Szociálisan egészen korán megmutatunk egyfajta kompetenciát: már néhány hetes korunkban feltűnően érdeklődünk közvetlen hozzátartozóink és más gyerekek iránt.