3 éves korunk előtt többet tanulunk, mint egész életünkben – Montessori elvek

„A gyereknek ahhoz, hogy érett emberré váljon, életének első napjától kezdve óriási munkát kell végeznie. Meg kell tanulnia végtagjait rendezetten használni, és környezetének minden részletéről tapasztalatokat kell szereznie. Egy természeti törvény következtében teszi ezt, és nekünk nem szabad megtagadnunk tőle a felnövekedés hosszú és nehéz munkájához szükséges eszközöket.” (Montessori)

Sok felnőtt olyan lényeknek tekinti a kisgyerekeket, akiknek elsősorban „hiányosságaik” vannak, és nem veszi észre a szükségleteiket.

Ahelyett, hogy tudatosítanák magukban és a gyerekekben, hogy milyen gyorsan és jól tanulnak, inkább dorgálásban és tiltásban részesítik őket. Kevesebb megértést és több előítéletet éreznek irántuk. Még nem tartják őket embernek.

A hasonló korúakkal még nem együtt, de már egymás mellett játszanak, kapcsolatba lépnek egymással, kicserélik a játékaikat. Megértik egymást.

Például egy kétéves kisfiú a kis motorján nagy sebességgel robog egy másfél éves kislány felé. Amikor odaér hozzá, lefékez.

Egy rövid ideig farkasszemet néznek, majd a kislány félreáll, és a kisfiú mosolyogva robog tovább.

A kétévesek már csapatmunkában dolgoznak, például a kertben botokat visznek ide-oda, ágakat raknak talicskába.