Sokáig azt hittem, hogy ez a kettő ugyanaz. Hogy ha valaki végigvisz dolgokat, ha túlél helyzeteket, ha megoldja azt, amit mások talán nem tudnának vagy nem akarnának, akkor az automatikusan erő. Ma már kevésbé vagyok ebben biztos. Az erő ugyanis feltételez valamiféle döntési szabadságot. Azt, hogy több út közül választasz, és te a nehezebbet vállalod. Az én történetemben viszont sokszor nem volt több út. Volt egy, ami járható volt, és minden más elképzelhetetlen.
Amikor egyedül maradsz egy gyerekkel, aki ráadásul speciális figyelmet igényel, nem filozofálsz sokat azon, hogy képes vagy-e rá. Nem kérdés, hogy elbírod-e. Mégis mi mást tehetnél?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
