Sajnálnunk kell a férfiakat, akiket krónikusan érint az egyedüllét?
Érdekes
Bocsánat, eddig úgy tudtam, hogy az egyedülálló nő nem más, mint szánalmas macskás vénlány, aki nem kellett senkinek. (Annak ellenére, hogy minden felmérés szerint a szingli nők a legboldogabb társadalmi szegmens… A szingli nők és a házas férfiak, nahát!) Az agglegény viszont mindig a menő, szabad, gondtalan férfit jelentette, akit mindenki irigyel, ezért vagyok kicsit összezavarodva a „férfi magány világjárvány” kifejezés hallatán. Csak nem kiderült, hogy mégiscsak kell melléjük egy nő?
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom





