Régen élt egy kép a fejemben arról, hogyan fogom megismerni a szőke herceget, milyen csodálatos életünk lesz és természetesen boldogan élünk, míg meg nem halunk, együtt boldogságban. Aztán felnőttem és rájöttem, hogy az egész herceg duma mekkora kamu és a mesékből jól ismert fiatalember a valóságot meg sem közelíti.
Elképzelés vs. valóság
Kislányként természetes, hogy hiszünk a mesékben és a boldog végkifejletekben. Hercegnőkön és hercegeken növünk fel, ráadásul még a szüleink is próbálják elhitetni velünk, hogy a herceg igenis létezik. Nem azt mondom, hogy szembesíteni kellene egy gyereket a valósággal, de azért azt sem szabad hagyni, hogy ilyen álmokkal induljon neki a nagybetűs életnek. Könnyen csalódás lesz a vége, ami amúgy sem elkerülhető, viszont kellő felkészültséggel valamelyest mérsékelhető.
Persze ne legyünk álszentek, mert amennyire nem létezik a szőke herceg, úgy nincsenek hercegnők sem. Legalábbis a Hamupipőke félék. Azt gondolom, hogy ezzel alapvetően nincs is baj, hiszen valószínű borzasztóan idegesítő lenne, ha valaki énekelve, rímekbe foglalva mondandóját próbálna velünk kommunikálni, mindezt bájolgó mosollyal az arcán. Tehát annyira nem nagy baj, hogy a herceg nem létezik a klasszikus formában, viszont azért néha a valóság meglehetősen nyers tud lenni.
Persze ne legyünk álszentek, mert amennyire nem létezik a szőke herceg, úgy nincsenek hercegnők sem. Legalábbis a Hamupipőke félék. Azt gondolom, hogy ezzel alapvetően nincs is baj, hiszen valószínű borzasztóan idegesítő lenne, ha valaki énekelve, rímekbe foglalva mondandóját próbálna velünk kommunikálni, mindezt bájolgó mosollyal az arcán. Tehát annyira nem nagy baj, hogy a herceg nem létezik a klasszikus formában, viszont azért néha a valóság meglehetősen nyers tud lenni.