Véleménycikk: Schuszter Borka
Mindenek előtt szeretnék leszögezni: hasznos dolognak tartom a terápiát. Sőt, szerintem az egyik legjobb dolog, amit tehetünk magunkért, ha felismerjük, hogy valamivel egyedül nem boldogulunk, és segítséget kérünk. Nem kell hősnek lenni, és nem kell minden nehézséget magunkban cipelni csak azért, mert másnak esetleg még nehezebb.
De közben néha az az érzésem, hogy átestünk a ló másik oldalára.
Mintha lassan minden kellemetlen érzés mögött traumát keresnénk, minden rossz napot megoldandó problémának tekintenénk, és minden negatív gondolatot azonnal el akarnánk tüntetni. Olvass még a témában
„A gond az, hogy azt hiszed, van időd…” – 10 kőkemény idézet, ami nem esik jól, de fontos tudni
Wellness, selfcare, énidő: tényleg pihentetnek, vagy nőként még ezt is produktívan kell csináljuk?
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
Ezt hozza 2026. október 11. a numerológia szerint: rend és megbízhatóság
Valaki megbántott? Dolgozz rajta! Csalódtál? Engedd el! Mérges vagy? Járj dühkezelési tanfolyamra! Szomorú vagy? Próbálj pozitívabban gondolkodni! Feszült vagy? Meditálj!
Mintha maga az érzés lenne a probléma, nem pedig az, ahogyan bánunk vele
Pedig szerintem nem minden trauma, ami fáj. És nem minden érzést kell azonnal megszüntetni csak azért, mert kellemetlen.
Vannak dolgok, amelyek egyszerűen rosszul esnek. Vannak veszteségek, csalódások, igazságtalanságok és konfliktusok, amelyek után teljesen normális, ha néhány napig vagy akár tovább szomorúak, dühösek vagyunk. Nem biztos, hogy ilyenkor szükségünk van egy újabb módszerre, amellyel megpróbáljuk minél gyorsabban „elengedni” az érzést.
Lehet, hogy egyszerűen rossz történt velünk. És lehet, hogy emiatt rosszul érezzük magunkat.
Szerintem ezt nem kell mindig megjavítani.
Természetesen van különbség aközött, hogy megélünk egy érzést, és aközött, hogy az érzés irányítja az életünket. Ha valaki úgy reagál a dühére, hogy bánt másokat vagy saját magát, az már nem egyszerűen arról szól, hogy „joga van mérgesnek lenni”. Ott valóban érdemes segítséget kérni. Ugyanígy van ez akkor is, ha a szomorúság tartósan ellehetetleníti a mindennapjainkat, vagy egyszerűen már nem tudunk egyedül megbirkózni vele.
De attól még, hogy a határ fontos, nem kell úgy tenni, mintha maga a düh vagy a szomorúság valami veszélyes ellenség lenne.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
