Na és a hála?
A cikk írása közben eszembe jutott a hála, ami ennek a lekicsinylő összehasonlításnak segíthet véget vetni. A hála gyakorlása bizonyítottan segíthet a mentális problémák leküzdésében, ugyanakkor ez egy pozitív érzés, ami egyáltalán nem egyenlő a fájdalmak kisebbítésével. Hozzájárulhat a jobb lelkiállapot megteremtéséhez, az általános jólléthez. Ez nem egy ezoterikus mendemonda, hanem tudományosan alátámasztott tény.
Ahelyett tehát, hogy magadat ostoroznád, inkább emeld ki azokat a dolgokat, amiért hálás vagy. Leírhatod őket, kimondhatod, de akár fejben is összeállíthatsz egy listát, vagy az is elég, ha arra a személyre gondolsz, akinek köszönetet mondanál és magadban, csendben fejezed ki az érzéseidet. Ettől függetlenül a problémád valós és a szenvedés, fájdalom is az, csak mellettük sorakozik minden és mindenki, ami/aki megnyugtat, boldoggá tesz és segíthet abban, hogy tovább haladj az utadon. Ahogy pedig Gottlieb is írta, nem zárja ki egymást többféle fájdalom, de a fájdalom és a hála is megfér egymás mellett szerintem.
