Egyre több kamasz tölt naponta több órát a videójátékozással, akár 4-6 óra hosszára is a képernyő elé ragadhatnak. Bernschütz Mária, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, Z generációkutató lapunknak elmondta, hogy nem csak a legfiatalabbak, de az Y generáció tagjai között is sokan vannak, akik rengeteg időt töltenek videojátékozással.
– Fontos hangsúly van azon, hogy mennyit, mivel és hogyan játszik a gyerek, amikor videojátékozik. Azért játszik vele, mert érdekes, izgalmas, vagy mert unatkozik és ezzel könnyű időt tölteni, hiszen beszippant egy élményvilág, vagy mert valamit pótol ezzel – magyarázta a pszichológus.
A szakértő szerint minden eset egyedi, és érdemes megnézni, mi az oka a videojátékozásnak.
– Természetesen itt ok-okozati kérdéseket is nézhetünk: azért játszik a kamasz a játékkal, mert így tud kapcsolódni a többiekhez, vagy esetleg azért, mert nincsenek kortárs kapcsolatai, barátai, és ezért választja a játékot. Ha valakinek nincsenek kapcsolatai, és belemenekül a játékokba, beletanulhat ebbe az izolált létformába, hiszen a játékból kap pozitív, bár hamiskás visszajelzést, így nehezebb lesz később baráti és párkapcsolatokat kialakítani, hiszen nem lesznek meg a megfelelő szociális képességei, készségei, amiket az érésünk során sajátítunk el, gyakorolunk be – mondta Mészáros Dóra.
Nem az azonnali eltiltás a megfelelő módszer, hiszen ezt az időt a gyerek nem tudja feltölteni más tevékenységgel. A legjobb tipp, hogy mi magunk is függetlenítsük magunkat a képernyőktől, legyen legalább 1 óra, amit kütyümentesen töltünk együtt.
Véleménye szerint a legfontosabb szülői feladat, főleg ha egy kiskamaszról van szó, hogy legyen a videojátékozásnak kerete, amit a szülővel együtt szabnak meg, illetve, hogy lehessen róla beszélgetni, tehát a szülő tudjon ezen keresztül csatlakozni a gyerekhez.
– Keretet adni az időkorláttal, heti rendbe építéssel érdemes kezdeni, szülőként pedig mutassunk alternatívákat a gyereknek a szabadidő eltöltésére. Ha egy szülő úgy látja, hogy a gyereke nehezen mászik ki a virtuális valóságból, és egyre több kell neki, azt gondolom az első lépés a beszélgetés, és nem a megijedés. A szülő a felnőtt, a biztonságos háttér: egy jó szülő-gyerek kapcsolatban a bizalom megvan, a gyereknek el lehet magyarázni, miért is ijesztő, amit csinál, mitől fél a szülő, mi fog történni, ha ezzel most nem kezdenek semmit.
Érdemes vele elkezdeni beszélgetni a játékról, akár megkérni, hogy mutassa meg, mivel játszik, és szép lassan felderíteni, hogy vajon miért van erre szüksége – mióta játszik intenzíven, mi válthatta ki, mi tetszik neki annyira benne. Nem az azonnali eltiltás a megfelelő módszer, hiszen ezt az időt a gyerek nem tudja feltölteni más tevékenységgel. A legjobb tipp, hogy mi magunk is függetlenítsük magunkat a képernyőktől, legyen legalább 1 óra, amit kütyümentesen töltünk együtt – például egy vacsora keretében. Alakítsuk ezt mindennapi rutinná – tette hozzá –lehet, hogy a kamasz kezdetben ódzkodik majd, de meg fogja érteni, és tetszeni fog neki, hogy érdeklődnek iránta.