Németországban, Hamburgban áll egy hatalmas bunker, amit kényszermunkások építettek a második világháború alatt, hogy németek tízezreinek kínáljon menedéket egy légi támadás során. Az épület hamarosan azonban mindenki előtt megnyitja a kapuit – ugyanis hotel lesz belőle.
Kényszermunkások építették, tízezreket mentett meg
Az NH Hotel Group által tervezett 136 szobás vendégház 2021 közepén nyílik meg a St Pauli bunker tetején, amely a Harmadik Birodalom által az ország egész területén épített több ezer légitámadási menedék egyike.
A szálloda egy ötemeletes kert szerves része lesz, a bunkerre ráépülve.
Az independent.co.uk kereste a fejlesztőket és a projektmenedzsereket, de nem lehetett elérni őket az üggyel kapcsolatban, a spanyol hotellánc szóvivője, Juliane Voss azonban azt mondta, hogy tisztában vannak az épület múltjával, és felelősen tervezik kezelni azt.
„Megértjük, hogy ez egy érzékeny téma” – mondta Voss, hozzátéve, hogy tervben van egy emlékmű felállítása is a helyszínen, és hogy a céljuk mindenképpen az, hogy pozitív üzenetet közvetítsenek Hamburg városának.
Hangsúlyozta, hogy az épület nem luxusszálloda lesz, hanem „egy stílusos hotel az előkelőbb szegmensben, nyitott szemlélettel a közösség felé”.
A háború végére Hamburgban ezernél is több bunker épült, több, mint bármelyik német városban – írja a város idegenforgalmi oldala. Ezek közül 650 ma is áll. A St Pauli bunker az egyik legnagyobb, 18 ezer ember befogadására tervezték, a megszokottnál szélesebb bejárattal, hogy az anyák a babakocsikat is át tudják tolni az ajtókon.
A 75 méter széles, 35 méter magas, impozáns, kastélyszerű épületet lenyűgöző megjelenése miatt Hochbunkernek is hívják. 1943 nyarán, a várost érő heves bombázások idején 25 ezren kerestek itt menedéket.
A háború után volt szó az épület lerombolásáról, de erről végül letettek, amikor világossá vált, hogy a vastag falak lerombolásához akkora mennyiségű dinamitra lenne szükség, ami a környező lakóövezeteket is megsemmisítené.
Van háborús helyszín, amiből luxusapartman, másból butik lett
A területet az 1950-es években televíziós műsorszórásra, majd művészek munkaterületeként, illetve koncerthelyszínként és éjszakai klubbnak is használták.
A bunker ráadásul nem az első épület a második világháború sötét történetéből, amelyre a befektetők szemet vetnek: 2018-ban a hamburgi Gestapo egykori központjában, ahol zsidókat, melegeket, romákat és más, a nácik által üldözött embereket kínoztak és gyilkoltak meg, a csúcskategóriás apartmanok, luxus butikok és irodák nyíltak.
Egy soha nem befejezett üdülőhelyet, amelyet Hitler a dolgozó népnek szánt, luxuslakásokká alakítottak.
Thomas L Doughton, a Massachusetts-i Szent Kereszt Főiskola vezető tanára, aki több diákját is viszi tanulmányi utakra Európába holokauszt-helyszínekre, azt mondja, ezeknek a történelmi helyszíneknek a modern tájba történő integrálása során a kihívást az jelenti, hogy „miként lehet összeegyeztetni a megemlékezést a fogyasztással”, hozzátéve, hogy az őslakosokat leigázó vagy a feketéket rabszolgásító Egyesült Államok hasonló kihívásokkal néz szembe.
A professzor megjegyezte, hogy emellett sokan tartanak attól is, hogy ezek a helyszínek emlékhelyként is elveszítik a valódi jelentésüket, mert egyre többen a borzongás, a kegyetlenség iránti kéjes vonzalom miatt, turistacélpontokként látogatják ezeket.
Tobias Helbing önkéntes abban a csapatban, amely az épülő hotel tetején kialakítandó kert növényeit készíti elő a betelepítésre. Ő azt mondja, itt az ideje továbblépni, „de tiszteletteljes módon”.
A nyilvánosság előtt is nyitva álló kert részeként a csoport egy 50 négyzetméteres kiállítóteret is tervez. Tárgyakat gyűjtenek és interjúkat készítenek azokkal, akiket a bunker védett, és azokkal is, akiket az építésére kényszerítettek, és akikről ma nagyon keveset tudunk.
„Nem akarjuk elrejteni az épület történetét” – mondja. – „Szeretnénk még láthatóbbá és átláthatóbbá tenni azt.”