Egy férfi életében szinte természetes, hogy lehet önző, megengedheti magának a lelkiismeretéhez mérten az élet összes területén a munkájától kezdve a hálószobáig. Eközben a nőktől az a természetes elvárás, hogy mindig tökéletesek, kedvesek, megértőek, odaadóak és persze önzetlenek legyenek. Mi nem érdemlünk meg egy-egy kicsit önzőbb pillanatot? Önzés egyáltalán, ha nem akarunk mindig megfelelni ennek a képnek?
Megérdemelt önzés
Bár egy nőnek mindig sok energiája és szeretete van, néha nekünk is szükségünk van a feltöltődésre. Természetesen meghallgatjuk a szüleink, vagy akár a legjobb barátnőink összes búját-baját, kedvesek vagyunk és segítőkészek a kollegáinkkal, emellett pedig jó barátnők vagy feleségek, de ahhoz hogy ez így menjen, szükségünk van néha arra, hogy kicsit törődjünk magunkkal is. Sokan önző dolognak tartják, ha az ember időt szán magára, megkaphatjuk, hogy mennyire figyelmetlenek és énközpontúak vagyunk, emellett pedig persze még sok mást is.
Azonban szükségünk van némi önzőségre ahhoz, hogy néha boldogok lehessünk. Nem lehet mindig önzetlennek lenni, hiszen ha mindig csak mások kedvére teszünk, és mások életével foglalkozunk, az egy idő után akár teljesen fel is emészthet minket. A lényeg, hogy nem tesz jót nekünk, ha mindig csak mások vágyait teljesítjük, néha előre kell engedni magunkat, hogy elkerüljük a bajt, és hogy boldogok lehessünk.
Hagyjunk időt a saját magunkkal való foglalkozásra. Ha már régen nem volt ilyen, akkor bátran vegyünk ki egy napot, ami csak a miénk. Ezen a napon végre összeszedhetjük a gondolatainkat, foglalkozhatunk a saját dolgainkkal és feltöltődhetünk újra energiával, hogy ismét elbűvölőek lehessünk. Néha engedjünk meg magunknak apró dolgokat, például a csokit, amit nem szoktunk megvenni, vagy a leértékelt ruhát, ami megtetszett a kirakatban, igyekezzünk ne csak másokat, de magunkat is boldoggá tenni.
Ne essünk túlzásba!
Figyeljünk oda arra is, hogy az önzés ne legyen mindennapos dolog, hiszen nem foghatunk mindig mindent arra, hogy nekem ez kellett vagy én ezt megérdemeltem. A megérdemelt önzés csak akkor hat ránk és a kapcsolatainkra pozitívan, ha nem állandósítjuk ezt az állapotot. Az önzés foka mindig olyan legyen, hogy ne ártsunk vele másoknak, de legfőbbképpen magunknak ne okozzunk bajt, hiszen egy meggondolatlan önző pillanatban akár még egy jó barátunkat is elveszíthetünk.
Válasszuk az önzés olyan formáját, ami boldoggá tesz minket, de nem okoz fájdalmat másoknak, így az a pár óra vagy egy-két nap boldoggá fog tenni minket még akkor is, ha nem voltunk felettébb önzetlenek. Ezek az alkalmak feltöltenek minket, és ha ismét gondoskodunk mindenkiről, akkor azt már egy újult erővel tehetjük, és ez az önzetlen gondoskodás jót tesz a belső nyugalmunknak és az önbizalmunknak is.